A terv és kivitelezés
Bartolo Longo nagy tettrekészséggel fogott az "apostoli munka" előkészítéséhez.
Először is megkereste a vallei illetőségű plébánost és ismertette vele a terveit, miszerint rózsafüzér közösségeket akar szervezni a faluban. Az atya meglehetős fenntartásokkal fogadta a tervet és annyit válaszolt, hogy ezt a népet inkább érdeklik a csinnadrattás, mulatós népünnepélyek tombolával, semmint az imádságok!
Ám ez a borúlátó vélemény, nagyon is szöget ütött Bartolo fejébe. Ha ez kell nekik – gondolta ‒, hát megkapják! Lesz népünnepély meg tombola is, de a nyeremények szentképek, rózsafüzér és érmecskék lesznek – tervezte el magában.
Felmérte tehát az adottságokat és a saját lehetőségeit, és évi jövedelmének jelentős részét – 500 lírát ‒, ennek költségeire szánta (ez akkor komoly összeg volt!). A legnagyobb problémát azonban nem a külsőségek jelentették, hanem az, hogy szinte senki nem ismerte az imádságokat, a rózsafüzért meg a legkevésbé.
Nem volt mit tennie, mint házról-házra járni és ajándékozgatni a rózsafüzéreket, melyet – tekintve, hogy ingyen volt –, szívesen fogadtak. Képecskéket is osztogatott, de mivel olvasni sem tudtak, így személyesen tanította az imádságokat.
Eleinte kisebb csoportok alakultak asszonyokból, majd férfiak is el-eljöttek, mert az összejövetel után mindenki kapott érmecskét. Különös módon ezt azért tekintették nagy értéknek, mert fémből volt! A férfiak egyéb
iránt azért is jöttek, hogy az asszonynak vagy az eladó lányuknak vihessenek valami ajándékot!
(A források felsorolása az első részben!)