(Melanie írásának folytatása)
A Szent Szűznek sárga köténye volt. Eh, mint mondok, sárga? A kötény tündöklőbb volt, mint több Nap együtt. Nem földi anyagból készült, hanem fényből szőtték és elragadó szépséggel csillogott. A Szent Szűzben minden igen erősen arra indított engem, hogy Jézusomat földi életének minden mozzanatában imádjam és szeressem.
A Szent Szűz két láncot viselt a nyakában, az egyik kicsit szélesebb volt, mint a másik. A keskenyebb láncon függött a kereszt, ez volt feljebb. A láncok (mert ezt a kifejezést kell használnom) olyanok voltak. mint csillogó, sziporkázó fény nyalábok.
Cipői (mert cipőt kell mondanom) fehérek voltak, de ezüstfehér és ragyogó, rózsákkal körülvéve. A gyönyörű rózsák mélyéből csodaszép fénysugár tört elő, mely gyönyörködtette a szemet. A cipőn aranycsat, de nem földi, hanem mennyei aranyból.
A Szent Szűz látványa maga volt a beteljesült mennyország. Minden meg volt benne, ami csak boldogíthat. és a földi dolgok feledésbe merültek ...
Két fénynyaláb vette körül a Szent Szüzet. Az őt körülvevő fény, mely elért hozzánk, ragyogó szépséggel csillogott és szikrázott. A másik fény, mely a szép Hölgyet övezte, valamivel nagyobb kiterjedésű volt, s mi ebben álltunk. Ez a fény mozdulatlan volt (vagyis nem szikrázott), de mégis sokkal ragyogóbb, mint a mi szegény Napunk. Egyik fény sem ártott a szemnek és nem gyengítették a látást.
Mindezen a sugárzáson és ragyogáson kívül, magából a Szent Szűz testéből, ruhájából és mindenünnen fénynyalábok és fénysugarak áradtak. 
A Szent Szűz hangja édes volt, elragadó, kedves, szívet melengető, megnyugtató és lecsendesítő, mely minden vágyat kielégített. Szinte ittam a hangját, szívem táncolt örömében, s vele egyesülve fel akart oldódni benne.
A Szent Szűz, a mi gyengéd Anyánk szemét lehetetlen emberi nyelven leírni. Szeráfnak kell ahhoz lenni, hogy valaki beszéljen erről. Sőt, ez csakis az Isten nyelvén lehetséges, aki a lehető legtökéletesebben alkotta meg a Szeplőtelen Szüzet, az ő mesterművét. (folyt.)
