(Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből)
Csak természetes, hogy Isten harcosai, a lovagok őt választották védőszentjüknek. A várkápolnáknak ő lett az oltárszentje, és a művészet kezdi úgy ábrázolni, mint páncélos-pajzsos ifjú harcost, aki lándzsájával ledöfi a sárkányt.
Minthogy az Egyház őt fővédőjének tiszteli, a gonoszság hatalmai ellen folyó állandó harcában is őt tekinti vezérnek és zászlóvivőnek (Michael, salutis signifer, mondja az ünnepi himnusz). S mert ő a győzelmes vezér a nagy harcban a sátán ellen, a halál és kárhozat fejedelme ellen, az Egyház ősidők óta őt tekinti a másvilág őrállójának, és a szegény lelkek védő kísérőjének, amint a temetéseken is mindig halljuk: Mihály a paradicsom feje, akit tisztelnek az angyalok rendjei (Michael praepositus paradisi, quem honorificant angelorum cives).
Szent Mihály az ő védettjeinek bizalmát és tiszteletét azzal jutalmazza, hogy nemcsak adja láthatatlan segítségét, hanem időnként láthatóan is megjelenik, és lehetővé teszi az iránta való tiszteletnek új megnyilatkozásait, amibe beleszövődhetnek a korok, nemzedékek és helyek külön színei.
Három ilyen megjelenése vált híressé:
- a Gargano hegyén 500 k. (lásd máj. 8);
- az Angyalvár (mely innen kapta nevét) fölött megjelent 6. század végén Nagy Szent Gergely pápának a nagy pestis idején, és kardját hüvelyébe dugta, ezzel jelezte, hogy a vésznek vége.
- a 8. században a Mont-Saint-Michel tenger mosta meredek szikláján Normandiában. Itt I. Rikárd normann herceg 966-ban bencés apátságot alapított, a 250 éve álló templom mellé. Mind máig igen látogatott búcsújáróhely. 1456-58-ban egész Németországból csapatosan kerekedtek föl még gyerekek is búcsút járni Szent Mihályhoz.
Így kíséri végig az Egyházat századokon át az Istenért vívott harcaiban Szent Mihály, ki a szeráfnak lángoló buzgóságával és szent tisztaságával állandóan belekiáltja a bálványimádás ezer kísértésétől szétszedett világba a nevét, a szent harcok fölséges csatakiáltását: Kicsoda olyan, mint az Isten?!
Az Egyház pedig szorongatásaiban megemlékezik Szent Pál szaváról: „Nem (csak) a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ennek a sötétségnek világkormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen. Ennélfogva vegyétek föl az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon és megállhassatok” (Ef. 6,12).
Ezért imádkozza a nagy XIII. Leó pápa rendelkezéséből minden szentmise végén azt az imádságot, mely úgy hangzik bele ebbe a sátán kísértette világba mint egy hatalmas exorcizmus:
„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket küzdelemben. A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten (lásd Jud. 9); te pedig mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek veszedelmére körül-járnak a világon, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen”