Alfonz, belépett egy világi papokból álló missziós társulatba. E társulat szellemének megfelelően szorgalmazta a lelkipásztorok mellett segítő hívek kiképzését. A hagyományos kereteken kívül is tartott hitoktatásokat a tudatlan népnek, és megszervezte a szegények és betegek gondozását. Prédikációiban soha nem mulasztotta el magasztalni Isten Anyját, és hallgatóságát Hozzá irányította, mint a Kegyelmek Anyjához. Egyik homiliájában ezt így fogalmazta meg: »Amikor Szent Gábor arkangyal Máriának megvitte a hírt isteni anyaságáról, többek között ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.” (Lk 1,30) No de, Mária soha nem volt kegyelem nélkül, ő mindig kegyelemmel teljes volt; miként mondhatta hát az arkangyal, „kegyelmet találtál”? Nos, kedves testvéreim, Mária nem a maga számára talált kegyelmet, hiszen Ő örökké rendelkezett ezzel, hanem a mi számunkra, mivel mi elvesztettük. Forduljunk tehát bátran a Szűzanyához, kérjük Őt, és örömmel visszaadja nekünk!
Szent Atanáz mondja, "Ha a gyermek király, akkor az édesanyját királynénak kell tekintenünk és mint ilyet kell üdvözölnünk" (Serm. de Deip.). Szienai Szent Bernát ehhez még hozzáteszi, hogy "Szűz Mária attól a pillanattól fogva, amint beleegyezett, hogy az Örök Ige anyjává legyen, egyszersmind megszerezte magának azt a jogot is, hogy Őt az összes teremtmények a Világ Királynőjének nevezzék" (Tom. 2.§.51).
Ha ugyanis Szűz Mária testet adott Jézus Krisztusnak, vagyis Mária teste Jézus testévé lőn – mondja Szent Arnold apát (De laud. Virg.) –, akkor az anya részesedhet a fiú hatalmában is.
Mária tehát királynő, és vigasztalásunkra tudnunk kell, hogy szelíd és jóságos királynő, aki hajlandó ben-nünket minden nyomorúsá-gunkban megsegíteni. Ezért nevezi Őt joggal a Katolikus Anyaszentegyház az Irgalmasság Királynőjének, aki irgalmasan közbenjár a szegény bűnösökért. Ezt jelentette ki a boldogságos Szűz Szent Brigittának is. "Én vagyok az egek királynéja és az Irgalmasság Anyja; én vagyok az igazak gyönyörűsége és a Kapu, melyen át a bűnösök Istenhez juthatnak! Mert ha egyebet nem is, de közbenjárásom által mindenki elnyeri legalább azt a kegyelmet, hogy a sátán ritkábban kísérti, mint különben tenné. Nincsen bűnös – aki bármily mélységből is – irgalmat ne nyerne Istennél, ha irgalmasságának kiesdéséért engem nem hív segítségül. Hiszen mindenki az Irgalmasság Anyjának nevez engem, és valójában csak az nevezhető elveszettnek (az örökkévalósá-gon át), aki bár megtehette volna földi életében, de nem menekült hozzám, pedig tudhatta volna, hogy én vagyok a Bűnösök Menedéke." (vö. Revel. L. 1.c.6.)
Meneküljünk tehát – kedves testvéreim –, mindig Mária oltalma alá, esedezve segítségéért, ha üdvözülni akarunk! Ha bűneink súlya mégoly riasztó lenne is, gondoljuk meg, hogy Mária azért lett az Irgalmasság Királynéja, hogy közbenjá-rása által a hozzá menekülő legnagyobb és legelhagyatottabb bűnösöket is megmentse Szent Fia érdemei által.
Liguori Alfonz atya szenvedélyesen, világosan, tárgyilagosan és egyszerűen beszélt ‒ olyannyira ‒, hogy a kor barokk cirádáihoz szokott klérus füleinek elviselhetetlennek tűnt a stílusa. Emiatt számos intrika érte. Alfonznak azonban vigasz volt, hogy épp az egyszerű és tárgyilagos tanítása vonzotta maga köré a férfiakat és a fiatalokat. Pedig szentünk nem akármilyen közegben evangelizált. Nápoly ugyanis, mint a kikötő-városok általában, sokféle bűnös tevékenység fészke volt: virágzott az orgazdaság, a kapzsiság, a képmutató hívság, a szemfényvesztés és a prostitúció, így aztán igen szembetűnő lehetett, hogy százszámra térítette meg a megrögzött bűnösöket.
(folyt.) (Forrás hivatkozások az első posztban!)