1713. január 21-én ‒ tizenhat éves korában ‒, megszerezte első jogi diplomáját, majd 17 évesen lediplomázott a kánonjogból is. Nagyon úgy látszott, hogy a papának igaza lesz!
20 évesen, kétéves gyakornokság után önálló ügyvédként kezdett működni és egymás után nyerte meg a rábízott pereket. Jól keresett és igen ragyogó karrier állt előtte, egy előkelő hercegnővel való házassággal.
Nyolc évig dolgozott ügyvédként és minden pert megnyert ‒ mondhatni ‒, sztárügyvéd volt.
Ekkor, elvállalt egy birtokpert két herceg között.
Heteken át készült és nagy önbizalommal indult a tárgyalásra. A jelenlévők mind ünnepelve fogadták, csak az ellenfél ügyvédje volt fagyos és néma. Arcán a kétség és a csodálkozás váltakozott. Amikor pedig a tárgyalás elkezdődött, a nagyherceg ügyvédje így szólt: ,,Uram, a dolog egész másként áll, mint ahogy ön azt véli. Az akták között van egy bizonylat, amely az ön állításának ellenkezőjét bizonyítja. Erről egy pillantással meggyőződhet.” „Mutassa nekem azt a papírt!” ‒ mondta Alfonz még mindig magabiztosan.
A másik ügyvéd átnyújtotta neki, és valóban a papíron ott állt egy mondat, mely szerint a vitatott birtok nem az új nápolyi, hanem a
longobárd alkotmány hatáskörébe tartozik. És ezt bizony Liguori doktor elnézte! Amikor a tévedésére rájött, elfehéredett. Néhány pillanatig némán állt, majd elfogódottan, kissé reszkető hangon mondta: ,,Uram, igaza van, tévedtem!”
Azzal, megsemmi-sülten elhagyta a bíró-sági termet, és oda so-ha többé nem tette be a lábát. Később elmond-ta: ,,Százszor is átvizs-gáltam minden iratot, de erre az egyetlen mondatra nem figyel-tem fel!” ‒ Három napig nem volt hajlandó magához ételt venni és eközben így imádkozott: Hozzád fordulok Királynőm, Édesanyám, Mária! Tudod, hogy Jézusod után Beléd helyeztem életem minden érdemét és kudarcát, de legfőképp üdvösségem minden reményét. Elismerem, hogy minden jót, megtérésemet, s az indíttatást, hogy a világot elhagyjam és még oly sok kegyelmet, mellyel Isten elhalmozott, a Te közbenjárásodnak köszönhetek. Ismered, hogy – mint eddig is –, hálám bizonyságaként nyíltan vagy titokban a Te tiszteletedet hirdettem. Segítsd, hogy életem utolsó pillanatáig hirdethessem az Irántad való bensőséges tiszteletet, hogy Szent Fiad vigaszt találjon a Téged szerető lelkekben! Szeplőtelen Szűz Mária engedd, hogy sokakat vezessek Hozzád és ne feledkezz meg rólam, hogy majd megláthassam szépségedet az égben, ahol még sokkal inkább foglak áldani, ó édes-, legszentebb Anyám, legtisztább Szeplőtelen Szűz Mária!
(folyt.) (Forrás hivatkozások az első posztban!)