249. Szűz Mária szerető rabszolgái nagy áhítattal viseltetnek az 'Üdvöz-légy', vagyis az angyali üdvözlet iránt. Még a buzgóbb hitéletet élők közül is csak kevesen ismerik ennek az imád-ságnak értékét, érdemét, kiválóságát és szükségességét. Az Isten Anyjának többször meg kellett jelennie nagy szenteknek is, hogy nekik ezen imád-ság értékét megmutassa, pl. Szent Domonkosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Boldog Alanus de Rupénak. Ezek könyveket írtak ezen imádság fenségéről és arról, mily hathatós eszköz a lélekmentésben. Hangosan hirdetik és nyilvánosan tanítják, hogy mivel a világ üdvössége az Ave Mariával kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Ezt az imát ha áhítattal végezzük, azt kell eredményeznie, hogy lelkünkben az Isten igéje kikel és az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust fogja teremni.
Az Üdvözlégy mennyei harmat, mely a földet, vagyis lelkünket öntözi, hogy az idejében gyümölcsöt hozzon. Azt a lelket azonban, melyet ez az imádság, vagyis mennyei harmata meg nem öntöz, nem hoz gyümölcsöt, hanem csak bogáncsot és tövist terem, és nagyon közel van a kárhozathoz.
250. Alanus de Rupenak „A rózsafüzér méltóságáról” szóló könyvében és később Carthagenánál olvassuk, hogy az édes Szűzanya kinyilatkoztatta Boldog Alánnak: „Tudd meg Fiam, és mondd meg mindenkinek, hogy nagyon valószínű jele az elvetettségnek, ha valaki az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította, megveti, unja és elhanyagolja.”
Nagyon vigasztaló, de egyszersmind félelmetes szavak ezek és alig lennének elhihetők, ha nem kezeskednék mellette a szent férfiú, előtte pedig Szent Domonkos, és őket követően sok nagy egyéniség. Mert mindig megfigyelhető volt, hogy mindazok, akik az elvetettség bélyegét magukon viselik, mint pl. az eretnekek, istentelenek, kevélyek és világias érzésű emberek, gyűlölik vagy lebecsülik az Üdvözlégy Máriát. Az eretnekek tanulják és imádkozzák ugyan a Miatyánkot, de az Üdvözlégy Máriát és a Rózsafüzért nem, ezek az ő rémeik. Inkább kígyót hordanának maguknál, semmint rózsafüzért. A büszkék és kevélyek is, jóllehet katolikusok − mivel Atyjukhoz, Luciferhez hasonló hajlamúak, megvetik az Üdvözlégyet vagy legalábbis közömbösek iránta, és asszonyos áhítat-nak tartják, mely csak a műveletleneknek való és azoknak, akik nem tudnak olvasni. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik egyébként a kiválasztottságnak jeleit viselik lelkükön, szeretik, ízlelik és szívesen imádkozzák az Üdvözlégyet, és annál jobban szeretik ezt az imát, minél inkább egyesülve vannak Istennel. Ezt is az édes Szűzanya mondotta Boldog Alánnak a fent idézett szavakkal kapcsolatban.
251. Nem tudom, hogy és miért van ez így, de mégis így van.
Nincs is jobb titkom annak megismerésére, hogy valaki Istenből való-e, minthogy megvizsgálom, szívesen imádkozza-e az Üdvözlégyet és a rózsafüzért. Azt mondom: 'szívesen', mert lehet hogy valaki természetes vagy természetfölötti képtelenség folytán nem tudja ezt az imádságot végezni, de mégis szereti azt és másokat buzdít rá.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.