VII. FEJEZET
Jézus Krisztus nagyobb dicsősége
222. Ha ezt az ájtatosságot nagyon hűségesen gyakorlod, akkor a mi Urunkat és Üdvözítőnket egyetlen hónap alatt is jobban megdicsőíted, mint bármely más és talán nehezebb gyakorlattal több éven keresztül. Állításomat a következőkkel bizonyítom:
Amikor cselekedeteidet Szűz Mária által végzed − amire ez a gyakorlat tanít − lemondasz saját szándékodról és egyéni működésedről is, hogy mintegy belevessz Szűz Mária szándékaiba és működésébe, habár azok előtted ismeretlenek. Ezzel részt veszel az Ő szándékainak magasztosságában, melyek eleve oly tiszták voltak, hogy Szűz Mária legkisebb cselekedetével, pl. a rokka pörgetésével vagy egyetlen öltéssel is jobban dicsőítette Istent, mint Szent Lőrinc az izzó rostély kegyetlen kínjával, és jobban, mint az összes szentek hősies cselekedeteikkel. Ezért szerzett a Szent Szűz földi életében oly kimondhatatlanul sok kegyelmet és érdemet, hogy könnyebb lenne megszámolni az ég csillagait és a tengerpart fövenyét, mint az ő kegyelmeit és érdemeit. Ezért dicsőíti meg Istent jobban, mint az összes angyalok és szentek. Ó Mária, mily csodálatos vagy, Te aki a kegyelem csodáit művelheted a lelkekben, kik benned elmerülni és elveszni akarnak.
223. Mert a lélek, aki ezt az ájtatosságot gyakorolja, semmire sem becsüli önmaga gondolatait és tetteit, hanem Jézus felé közeledtében − imáiban is −, Szűz Mária lelkületére támaszkodik. Ezzel pedig sokkal nagyobb fokban gyakorolja az alázatosságot, mint azok a lelkek, akik önmaguktól cselekszenek és öntudatlanul is a saját lelkületükben tetszelegnek. Az előbbi lélek sokkal jobban dicsőíti a jó Istent, akit csak a lelkileg alázatosak és kicsinyek dicsőítenek tökéletesen.
224. Mert nagy szeretetében az Istenanya, cselekedeteink ajándékát szűzi kezébe kegyeskedik fogadni, és ezzel csodálatos szépséget s ragyogást kölcsönöz azoknak. Ő maga mutatja be őket Jézus Krisztusnak, s a mi jó Urunk ezáltal méltóbban dicsőíttetik, mintha a mi bűnös kezünkkel mutatnánk be őket.
225. Végül, mert sohasem gondolsz Szűz Máriára anélkül, hogy ő helyetted ne az Istenre gondolna. Sohasem dicséred és tiszteled Máriát anélkül, hogy Ő veled Istent ne dicsérné és tisztelné. A Szűzanyában minden egyedül Istenre vonatkozik, és egészen helyesen nevezhetem őt az „Istenre Vonatkozásnak”, mert csakis e magasztos vonatkozásban létezik. De nevezhetem őt „Isten Visszhangjának” is, hiszen nem mond, nem ismétel mást, mint Istent. Ha te „Szűz Máriát” mondasz, ő „Istent” mond. Szent Erzsébet dicsérte és boldognak magasztalta Szűz Máriát, mert hitt, és Mária Isten hűséges visszhangja, rögtön rákezdett dicshimnuszára: „Magasztalja lelkem az én Uramat!” Amit Szűz Mária ez alkalommal tett, azt teszi minden nap. Ha Őt dicsérik, szeretik, tisztelik, vagy Neki valamit ajándékoznak, akkor Istent dicsérik, szeretik, tisztelik és Istent ajándékozzák meg Szűz Mária által és Szűz Máriában. (...)