"Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok az ismeretnek és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem..." (Róm 15,14-15)

     Több privát üzenet érkezett hozzám, nevezett cikkeim esetenkénti irónikus megfogalmazásaival kapcsolatban. A levelekre válaszoltam, itt csupán a lényegesebb vádakra és kérdésekre kívánok nyilvánosan reagálni, egyben azt is megválaszolva (kérdezetlenül), hogy miért foglalkozom ÉN egyáltalán ezekkel a sajátos témákkal!
     A némi gúnyt illetően, kétség kívül itt-ott merészebben írtam, de visszakérdeznék: Ha kedvesen és hízelgőn méltatnám egyes látnokocskák sürgető üzeneteit, vajon eleget tehetnék-e a kegyelem ereje által azon benső lelkiismeretemnek, mely az elburjánzó üzenetek iránti óvatosságra intenek (engem) és arra késztetnek, hogy másokat figyelmeztessek a veszélyeire? Ez persze nem jelenti azt, hogy minden üzenetet hamisnak tartanék! Mert ha egy részük igaz is, azok legfeljebb kisebb közösség tájékoztatására szolgálnak és korántsem a hívek széles táborának! Tartalmuk esetenként szép és találó annak okán, hogy ismételgetik az eddig is ismerteket (La Salette; Fatima; Garabandál; Szeretetláng stb. üzenetrészeit). Sajnos azonban nagyon úgy néz ki, hogy mára az "égi üzenetek", illetve a látnokok elszaporodása az egyik legtipikusabb vonása korunk lelki és politikai légkörének! Bátran tehetik, mert szabad a sajtó és ingyenes az internetes közlés! Politikai légkörön azt értem, hogy "bizonyos körök" valamiképp ösztönzik és bizonyára finanszírozzák is az egészet! Azzal a nyilvánvaló céllal teszik ezt, hogy zavart keltsenek és megosszák a hívők társadalmát, széthúzást generálva az üzenetek vak követői és az óvatos egyházi hierarchia közt!

     Határozottan kijelentem tehát, hogy általánosságban, a magánkinyilatkoztatásoknak – mint a Szentlélek lehetséges útmutató ajándékainak – nem vagyok ellene, hiszen ezzel szemben állnék az Egyház tanításával. Annak tudatában viszont, hogy ugyanilyen színben megszólalhat a Megtévesztő Szellem is – nos –, óvatosságra kellene hogy intsen mindenkit, hiszen írva van: maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. (2Kor 11,14) Sajnos, a szemem láttára emberek sokasága dől be a nyilvánvalóan hamis és "bizonyos erők" által inspirált üzenet-dömpingeknek és szinte ehhez igazítja kegyelmi életét, szinte harmadlagosnak tartva az Evangélium és az Egyház tanítását! (Elképesztő!!!) Nos ezt, keresztényi felelősségem tudatában -- a magam részéről --, nem nézhetem tétlenül! Hasonlóképp ellene vagyok egyes "befutott" üzenetek folytatólagosságának! Tulajdonképp ettől lettem érzékenyebb a 'privát revelációk' iránt! A véleménynyilvánításomat, meggyőződésből teszem – lásd a bevezető idézetet! (A figyelmeztetés – végtére is –, az is lehet a Szentlélek ihletése, nemde?!)

     A jogos ellenvetésre, miszerint ezen dolgok eldöntésére nem én vagyok a hivatott, bizony el kell ismernem, hogy szó szerint igaz (ami a hivatalos döntéshozatalt illeti)! Nekem csupán a Szent Keresztségben rám ruházott felebaráti felelősségtudat a jogcímem, de épp annak láttán, hogy az elhivatottak nem kellő eréllyel lépnek fel (ha egyáltalán), de még ha meg is nyilatkoznak, látható módon az érintettek egyáltalán nem hallgatnak rájuk! És ez nagyon nagy baj, mert végsősoron, ez a sikere és célja az ördögnek! Igazamat nem csak a cikkeimben untalan idézett Marie Julie Jahenny támasztja alá, hanem az előző posztban bemutatott Malachi Martin ír atya is, akivel e tekintetben egyezik a véleményem: "... az állítólagos jelenéseknek egyik közös jegye az, hogy (...) csökkentsék a fatimai jelenés iránti érdeklődést, amely ennek a századnak a központi magán-kinyilatkoztatása. Ugyanazokat a dolgokat mondják és ugyanazokat ígérik. (...) Én mindenfelé megtévesztésre gyanakszom, mert a sátán igen eszes. Ezen a téren igen nagy zűrzavart sikerült létrehoznia". Márpedig a fatimai üzenet teljesítése az egyetlen menedékünk! A Fatimai Szeplőtelen Szív engesztelő felhívásának megvalósítására, a Szeretetláng lelkesítő többletkegyelme adhat reményt! A korunkban tapasztalható "légyraj" -szerű üzenet-dömping viszont, épp az ezek iránti figyelem-elterelését célozza, tudatosan vagy jóhiszeműleg, de a sátán érdeke szerint!!!
     Ami pedig a levélíróm szerint, Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kezdetbeni (névtelenségére) rejtettségére utal, és idéz egy külföldön kiadott korabeli füzetből "hatgyermekes családanya, egy vasfüggöny mögötti országban". Válaszom: nagy tévedésben van a kedves Olvasó! Kétségkívül, az adott korban, a napi politikától eltérő ügyben nem léphetett fel senki sem névvel-címmel, mert ez önmaga feljelentésével lett volna egyenlő. Viszont, Erzsébet asszony sehol nem álnéven "jelentkezett be", ismerték gyóntatói, lelkivezetői (mert végtére is rájuk tartozott a képviselt ügy és nem a közszájra)! De nem csak a gyóntatószékig gyakorolta "rejtett alázatosságát", hanem – az Úr sürgetésére – elment megyéspüspökéhez, Dr. Svoy Lajoshoz is, aki szeretettel fogadta, meggyóntatta és kérte, hogy a lelkivezetője ismertesse felé írásban az anyagot (lásd Lelki Napló II/39-42)! A Szeretetláng kiválasztottja, nem inkognitóban ment feletteséhez, és nem is hagyta meg, hogy nevét címét (egyházközségét) kezelje gyónási titokként stb. Az egyházon belüli ismertsége végtére is annyira adott volt, hogy bel- és külföldi papok keresték fel levélben vagy személyesen (civil érdeklődőket igen ritkán fogadott)! Az pedig, hogy ÉN kit tartok igazán hiteles üzenetközlőnek a mai időkből? Pl. Gloria Polo Ortiz kolumbiai orvosnőt, akit villámcsapás ért, meghalt, megjárta a túlvilágot és megrázó élményekkel éledt újra, hogy isteni megbízatással figyelmeztesse embertársait a túlvilág és a számonkérés valóságára! Hiteles azért is, mert nem álnéven közölte a túlvilág üzenetét, hanem saját név, város és foglalkozás megjelölésével, sőt, a könyve végén a gyóntatója névvel, címmel és telefonszámmal áll rendelkezésére az érdeklődőknek! Aki ebből a könyvből nem képes leszűrni a "Nagy Figyelmeztetést", az könnyen elveszett ember! (A könyv címe: AKIT VILLÁMCSAPÁS ÉRT kiadta a Marana Tha, 2011) A könyv szövegét (kissé rövidebben) blogomban is közöltem sorozatként, ONNAN NEM JÖTT VISSZA SENKI? címmel!
     Mit mondjak még? "Timóteus! Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést, az álságos 'ismeret' ellenvetéseit, amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Kegyelem veletek! Ámen!" (1Tim 6,20-21)      (Kérem a kedves Olvasót, hogy ezt az igét olvassa el lassan, még egyszer!)

Az alábbi fotót Erzsébet asszonyról a Székesfehérvári Püspöki Palota aulájában készítette e cikk írója.