VI. FEJEZET
Lelki szabadság
169. Hatodik indítóok. Ez a tisztelet azoknak − akik hűségesen gyakorolják −, nagy lelki szabadságot ad: az Isten gyermekeinek szabadságát. Mert miután e tisztelet által Jézus Krisztus rabszolgáivá leszünk, s ebben a minőségben ajánlhatjuk fel neki magunkat, jó Mesterünk azzal jutalmazza a szeretetből vállalt önkéntes fogságunkat, hogy:
a) a lelkünkből eltávolít minden aggályosságot és szolgai félelmet, ami Őt megszomorítaná, akadályozná és zavarná;
b) szívünket kitágítja az Istenbe vetett szent bizalomra, melynek eredményeként a lélek őt Atyjának tekinti;
c) a szívünket gyermekded, gyöngéd szeretettel tölti el.
170. Anélkül, hogy ezt az igazságot hosszas érvekkel bizonyítanám, csak egy példát mondok, melyet Jézusról nevezett Ágnes anya életében olvastam. E domonkosrendi szerzetesnő Auvergne-ben a Langeac-i kolostorban élt és 1634-ben a szentség hírében halt meg. Még csak hétéves volt és lelkében bensőleg nagyon szenvedett, amikor egy hang azt mondta neki, hogyha benső szenvedésétől és a gonosz ellenségtől való zaklatástól meg akar szabadulni, legyen Jézus és az ő szent Anyjának rabszolgájává. A gyermek, felajánlotta magát Jézusnak és Máriának ilyen minőségben, habár előzőleg nem tudta, miben áll ez. Ezt követően egy vaslánccal övezte körül magát és azt haláláig viselte. E fölajánlás után megszűnt minden szenvedése és aggálya, s igen nagy szívbéli békét érzett, ami arra ösztönözte, hogy erre a gyakorlatra másokat is tanítson. Ezek között volt Olier, a Szent Sulpice-i szeminárium alapítója és ennek a szemináriumnak több papja és klerikusa. Egy napon megjelent neki a Boldogságos Szűz és aranyláncot tett nyakára, jutalmul azért, hogy az Ő és Fia rabszolgája lett. Szent Cecília, aki Isten Anyját kísérte, így szólt hozzá: „Boldogok a mennyország Királynőjének hűséges rabszolgái, mert az igazi szabadságot fogják élvezni.” Neked szolgálni szabadság!