160. P. Simon de Rojas, III. Fülöp spanyol király udvari szónoka a trinitáriusok rendjéből, melyet a foglyok megváltásáról neveztek el, Spanyolországban és Németországban nagyon felvirágoztatta ezt az áhítatot, és III. Fülöp közvetítésével nagy búcsúkat nyert XV. Gergelytől azok számára, akik gyakorolták.
Az ágoston-rendi P. de Los Rios, bizalmas barátjával P. Simon de Rojas-szal szor-galmasan fáradozott azon, hogy ezt a tiszteletet szóban és írásban elterjessze Spanyolországban és Németországban. Hierarchia Mariana cím alatt nagy mű-vet írt, melyben épp akkora jámbor-sággal, mint amekkora tudománnyal kifejti ezen ájtatosság történetét, kivá-lóságát és értékét. (...)
162. Franciaország áldja De Reville bíboros érsek emlékét, aki ezen áhítat legbuzgóbb híveinek egyike volt, a kritikusok és szabadgondolkozók minden rágalmazása és üldözése ellenére. Újítással és babonával vádolták, gúnyiratot adtak ki, ezerféle ármányt és cselt szőttek ellene − vagy sokkal inkább az ördög általuk −, hogy megakadá-lyozza ennek az áhítatnak Franciaországban való elterjesztését. A nagy és szentéletű ember azonban csak türelmével felelt a rágalmakra, a gúnyira-tok ellenvetéseire pedig egy kis irattal, melyben azokat nyomatékosan megcáfolja és bebizonyítja, hogy ez az áhítat Jézus Krisztus példáján, az Iránta való kötelességen és keresztségi fogadalmunkon alapszik. Főleg ezzel az utolsó érvvel hallgattatta el ellenfeleit, mikor megmutatta nekik, hogy ez a felajánlás és átadás Szűz Máriának és általa Jézus Krisztusnak, nem más, mint a keresztségi fogadalom tökéletes megújítása. Sok szépet mondott erről az ájtatosságról, amit műveiben elolvashatunk.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.