158. Készítsenek bár nekem egy új utat, hogy azon Jézus Krisztushoz eljussak, és álljon ez az út az üdvözültek minden érdeméből, legyen bár fölékesítve minden hősi erényükkel, legyen megvilágítva az angyalok minden világosságával és feldíszítve minden szépségükkel, bizony-bizony bátran mondom − és az igazságot mondom −, ennek az oly tökéletes útnak is elébe helyezném Mária Szeplőtelen Útját! A hiba és folt nélküli, az eredendő bűn és minden személyes bűn nélküli, az árnyék és sötétség nélküli utat. És ha az én szeretetreméltó Jézusom, dicsőségében másodszor lejön a földre, hogy itt uralkodjék, (ami bizonyos) nem fog más utat választani, mint a fenséges Szűz Máriát, aki által oly biztosan és tökéletesen jött el először. A különbség első és utolsó eljövetele között abban fog állni, hogy az első titokzatos és rejtett volt, a második ellenben dicsőséges és nyilvános lesz; eljövetelének azonban mindkét neme tökéletes, mert mindkettő Szűz Mária által történik. Ó, nagy titok ez, amit meg nem értünk. Hallgasson itt el minden beszéd!
4. Biztos út
159. Ez az ájtatosság Szűz Máriához biztos út, a Jézussal való egyesülésre, és az általa való tökéletesség elérésére:
Mert a gyakorlat, amit tanítok, nem új. Olyan régi, hogy kezdetét nem lehet pontosan meghatározni, azonban bizonyos, hogy már több mint hétszáz éve megtaláljuk ennek nyomait az Egyházban.
Szent Odiló Cluny-i apát − aki 1040 körül élt −, egyike volt az elsőknek, akik ezt az áhítatot Franciaországban nyilvánosan gyakorolták, amint életleírásában elmondják.
Damiani Péter bíboros mondja, hogy fivére, Boldog Marinus 1016-ban, lelki vezetőjének jelenlétében, magát nagyon épületes módon felajánlotta rabszolgaként a Boldogságos Szűznek. Kötelet tett nyaka köré, megostorozta magát és Szűz Máriának tett önátadása és felajánlása külső jeléül bizonyos pénzösszeget tett az oltárra. Egész életében hű és kitartó volt ebben a felajánlásban. Ezzel kiérdemelte, hogy halála óráján jó Úrnője meglátogatta és megvigasztalta és a paradicsomot ígérte neki, mint hűséges szolgálatainak jutalmát.
Caesarius Bollandus, Birbach-i Valter híres lovagot említi, a löweni hercegek közeli rokonát, aki 1300 körül önmagát teljesen felajánlotta Szűz Máriának.
Sok magánember gyakorolta ezt a tiszteletet, míg a 17. században nyilvánossá lett.