2. A keresztségi fogadalom megújításának fontossága
127. A keresztségben − mondja Szent Tamás −, megfogadják az emberek, hogy az ördögnek és pompájának ellentmondanak, és ez a fogadalom Szent Ágoston szerint is, a legnagyobb és a legkevésbé felbontható. Ugyanezt mondják a kánonisták: „A legfőbb fogadalom az, melyet a keresztségben teszünk.”
De ki tartja meg ezt a nagy fogadalmat? Ki tartja meg a szent keresztségben tett ígéreteket? Nem szegi-e meg majdnem minden keresztény a hűséget, melyet a keresztségben Jézus Krisztusnak ígért? Honnan ered vajon ez az általános rendetlenség, ha nem onnan, hogy életünkben a keresztségi szent fogadásra és kötelezettségeinkre még csak nem is gondolunk, és szinte senki sem újítja meg személyesen azt a szövetséget, melyet keresztszülei által Istennel kötött?
128. Ez olyannyira igaz, hogy a Sens-i egyházi zsinatnak, melyet Jámbor Lajos parancsára hívtak egybe azért, hogy a keresztények közt pusztító erkölcsi bajokat megszüntessék, az volt a véleménye, hogy ennek a romlottságnak fő oka, hogy az emberek a keresztségi kötelezettségükről megfeledkeztek, mi több, nem ismerik. A gyűlés azért nem talált jobb orvosságot e bajok ellen, mint a keresztényeket rávezetni arra, hogy a szent keresztségi fogadalmaikat és ígéreteiket megújítsák.
129. A Tridenti Zsinat katekizmusának magyarázata figyelmezteti a plébánosokat, hogy ugyanezt tegyék és híveiket rávezessék, hogy mindig újból emlékezetbe idézzék és higgyék, hogy a mi Urunk Jézus Krisztushoz vannak kötve, neki vannak szentelve, éspedig mint Megváltójuknak és Uruknak rabszolgái. Szavai így hangzanak: „Egyébként tehát a lelkipásztor figyelmeztetése által megismerteti a hívő néppel, mennyire méltányos az, hogy mi önmagunkat rabszolgai minőségben örökre átadjuk és felajánljuk Megváltónknak és Urunknak.”
130. Ha tehát a zsinatok, az egyházatyák és maga a tapasztalat is bizonyítja, hogy a legjobb orvosság a társadalomban létező rendetlenség ellen, ha a híveknek keresztségi kötelezettségeiket mindig újból emlékezetükbe idézzük és őket keresztségi fogadalmaik megújítására buzdítjuk. De nem okos dolog-e akkor ezt ezzel a tökéletes áhítattal megtenni, amennyiben magunkat Jézus Krisztusnak ajándékozzuk és szenteljük szentséges Anyja által. Azt mondom: tökéletes módon, mert Jézus Krisztusnak tett ezen felajánlásunknál és átadásunknál a legtökéletesebb eszközhöz, vagyis a Boldogságos Szűzhöz folyamodunk.
