A piros rózsa csodája
Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették Rita erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. A halála előtti hónapokban a napi tápláléka egy korty víz volt és a szentáldozás, mely mennyei örömmel töltötte el. Ennek ellenére betegágyában gyakran meg kellett élnie a lélek sötét éjszakáit is, az Úrtól való teljes elhagyatottság érzetével. Érthető, ha olykor maga is jelet várt, lelke megerősítésére.
Halála előtt néhány hónappal a faluból, meglátogatta unokahúga. Amikor megkérdezte Ritától, hogy mivel szerezhetne neki örömet, szentünk azt 
kérte, hogy szüleinek Roccaporena-i kertjéből vigyen neki rózsát! Ez elég lehetetlen kérés volt januárban. Nem is vette komolyan, úgy gondolta, hogy a beteg félrebeszél. Ennek ellenére az asszony felment Ritáék hegyoldali kertjébe (lásd alsó képek!) és csodálkozva fedezte fel, hogy a hóban rózsabokor virít, rajta egy szál vörös rózsával. Azonnal visszagyalogolt a casciai kolostorba és átadta Ritának, aki hálát adott Isten szeretetének e jeléért! Nagy bizalom fakadt Rita szívében, mert ez a rózsa egy bizonyság volt számára, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.
Így lett Szent Rita a gyönyörű – ám tüskés rózsa szentje –, aki Jézus töviskoronájának egy tövisét a homlokában viselte.
Néhány héttel a rózsacsodát követően, újból látogatást tett az unokahúg. Megint megkérdezte Ritát, hogy mi lenne a kívánsága? Szentünk így válaszolt: „életem bevégezte előtt, úgy ennék még egyszer a fügefánk gyümölcséből!” Látogatója már nem is csodálkozott, hazagyalogolva egyenesen Ritáék fügefájához ment, melyen két egészséges érett fügét talált. Elvitte.
És így lett Szent Rita – Szent Júdás Tádé mellett ‒ a lehetetlen kérések szentje, aki a szószólója mindazoknak, akik képtelen helyzetükben hozzá fordulnak (és ilyenek a félresiklott „lehetetlen” házasságok is)!
(folyt.)
