Harcban állunk 1
Egyre nagyobb hanggal bírálják a magyar kormányt Magyarországon. Ez pedig egyre idegesítőbb, mert az emberi butaság olyan méreteket ölt, hogy legszívesebben azt mondanám: ez a társadalom nem is érdemel mást, mint a már fél évszázadig elszenvedett baloldali diktatúrát. Ám nem mondhatom ezt, mert a társadalom belőlem is áll, én is részese, tagja, alkotóeleme vagyok azokkal, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én. Mert olyanokból is áll ez a társadalom, akik szeretik a hazájukat, ismerik a múltját és a jövőjéért igyekszenek tenni is. Nem hiszik el az elmezavarral küszködők, de önmagukat zseniknek képzelők fonák igazságát, s nem dőlnek be a Fideszről és magáról a Miniszterelnök Úrról hazudott, liberálisok, kommunisták és egyéb hazaárulók által terjesztett ostobaságnak. Vagyunk egy páran effélék, s mert ez a kis csonka ország a miénk is, hát engedtessék meg a mi emberi jogaink, szabadságunk és hitünk szerint élni.
Nem vagyok Fideszes, ám annál inkább vagyok orbánista, s mint ilyen annak a szemléletnek és hazaszeretetnek is követője vagyok, amit Orbán Viktor a magáénak tart. Épp ezért nem értem azt a botor, rosszindulatú és embertelenül aljas magatartást, amire bizonyos ellenzéki politikusok további babérok, bársonyszékek, idegen hatalom általi pénzek szerzése érdekében vetemednek, és süllyednek az emberi tartás, a hazaárulás legmélyebb szintjére. Nem értem az efféle honfitársaimat – hiszen ők is magyar állampolgárok –, akik mégis abban lelik örömüket, hogy áligazságaikkal lázítják a tudatlanokat, hazudoznak, veszélyeztetve a társadalom békéjét.
Mert van baj, van probléma, van emberi gyarlóság minden pártban, a Fideszben is, de vélt vagy valós ürügy alapján támadni saját hazáját, önteltségből vagy külföldi zsoldban, nos ez egy újabb szokás!
Mert 80 év előtt még volt tartása, méltósága a parlamenti politikusoknak. Ha nézetek különböztek is a haza érdeke azonos volt. És itt álljunk meg egy pillanatra. Gondolkodjunk el, mikor is kezdett porladozni a hazafias tartás, s mikor vesztette el a nemzet csonkaországi része a nemzeti egyensúlyérzékét? 1919-ben! Amikor először támadt a magyar nemzetre a bolsi-liberális, nemzeti értékromboló horda. Majd 1920-ban, amikor tetteik következményeként, egyedül azt a keresztény Magyarországot szaggatta szét a nemzetközi pénzvilág, mely hittel és becsülettel élt, és évszázadokon keresztül minden jött-ment népet befogadott, abban a hiszemben, hogy azok majd hálásak lesznek az otthonért, a kenyérért, és a biztonságos életért.
1920-ra azonban ezek a befogadott, a magyarságból élő és azt kihasználó nemzeti és vallási közösségek nekitámadtak a magyar múltnak, a magyar értékrendnek, a keresztény hitnek, az ország határainak, s magának a népnek is. Tót, oláh, rác, cigány, zsidó támadt ellenünk, magyarok, székelyek ellen! Élvezettel nézték végig, hogy keresztény milliók kerülnek idegen főhatalom uralma alá, mintegy a Lenin által megálmodott és kitalált koncentrációs táborokba, saját szülőföldjén. Ám, akkor még megmaradt az a mag, amely újra és újra felsegítette a már-már összeroskadó magyar társadalmat, újra és újra lelket öntött bele, s együtt építette újjá az idegen kezek által lerombolt országot. Igaz, az új határok nehézzé tették ezt az iszonyatos fájdalmakkal teli munkát, mert a történelem továbbra is kegyetlen volt.
(Stoffán György írásai nyomán, a szerk.) (folyt.)
