A Betegek Kenetének Szentsége
A Betegek Kenetének szentsége úgy viszonyul a gyónáshoz, ahogy a bérmá-lás a keresztséghez: amiként a bérmálás a keresztségben megalapozottakat töké-letesíti, úgy egészíti ki a betegek kenete a gyónás szentségét.
E Szentség régebbi nevét, az "utolsó kenet” kifejezést, nem szabad úgy értel-meznünk, mintha e szentség vétele után a megkentnek biztosan meg kelle-ne halnia, hiszen e Szentség egyik hatá-sa éppen a beteg állapotának javulása. Ez a tévhit sajnos oda vezetett, hogy sokan a legutolsó pillanatra halasztják, holott az elnevezés elsősor-ban azt fejezi ki, hogy a többi Szentség ezt mind megelőzi.
A Betegek Kenetét Jézus Krisztus alapította és Jakab apostol tette közzé: „Beteg valaki köztetek? Hívassa az egyház előjáróit. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer.” (Jak 5,14-16) Ebben a mondatban a szentségek összes lényeges vonása fel van sorolva, úgy mint a külső rítus és az imádság összefonódása. Ez „az Úr nevében” történik, azaz az Úr megbízásából és erejéből, azonkívül mindez a beteg üdvére, megerősítésére és bűneinek megbocsátására szolgál, ami a megszentelő kegyelem kiáradása nélkül nem lenne lehetséges.
A Betegek Kenetének anyaga olyan olaj, melyet a püspök nagycsütörtökön szentel meg. A teológusok hagyományos véleménye szerint e célra csak olívaolajat szabad használni. A pap ezzel az olajjal keni meg a beteg öt érzékszervét azaz szemét, fülét, orrát, ajkát, kezét és lábát. Ez a megkenés azonban, ha valamilyen nyomós okból nem oldható meg, el is hagyható. Végső esetben a Szentség érvényességéhez elegendő egy egyszeri megkenés is, mely általában a homlok megkenéséből áll. A megkenés közben a pap a következő szavakat mondja: „E szent kenet által segítsen neked az Úr gazdag irgalmában, álljon melletted a Szentlélek erejével, mentsen meg, kegyelmével erősítsen meg téged.”
Mint minden Szentség, a betegek kenetének szentsége is növeli a megszentelő kegyelmet.
l. A betegnek lelki megkönnyebbülést szerez és megerősíti őt a szenvedések elviselésében és a kísértések leküzdésében. A haldoklót különösen a haláltusa győzedelmes megvívásában erősíti meg. Könnyen belátható okokból a rossz lélek éppen az utolsó órában gyötri meg legjobban az embert, hogy utoljára még bűnre csábítsa. Emiatt lesznek sokan türelmetlenek, félve a haláltól és Isten ítéletétől, ezért kísért meg sokakat a kétségbeesés.
2. A Betegek Kenete a bűnök bocsánatát is megadja: „És ha bűnökben van, bocsánatot nyer”, olvassuk Jakab levelében. Mivel a betegnek e szentség fogadásakor a kegyelem állapotában kell lennie, a betegek kenete csak a bocsánatos bűnöket bocsátja meg. Aki súlyos bűnt követett el, annak ezért előbb meg kell gyónnia. Abban az esetben azonban, ha a beteg már nincs olyan állapotban, hogy gyónni tudna, az utolsó kenet a súlyos bűnök alól is feloldoz, ha a beteg legalább kevésbé tökéletes bánatot érez miattuk. Ezért ez a szentség egy haldokló számára, aki már elvesztette az tudatát, az utolsó mentődeszkát jelentheti. Természetesen, ha a beteg nem hal meg, súlyos bűnét később mindenképpen meg kell gyónnia. Ezenkívül sok ideigtartó büntetést is elenged, sőt egyes feltevések szerint, mentesíthet a tisztítótűztől is, legalábbis jelentős mértékben. Ebből a rendkívüli hatásából látható, hogy az Utolsó Kenet valóban a gyónás szentségének kiegészítője, hiszen mindent helyettesít, amit a beteg testi vagy lelki gyengesége miatt már nem képes megtenni. Az öntudat nélkül levőnek vagy annak, aki már nem tudja érthetően kifejezni magát a gyónást helyettesíti, a többi esetben pedig az elégtételt, melyet a beteg már nem képes maga végrehajtani.
3. Az esetleges testi gyógyulás – a testi erők természetfölötti megerősödése is – egyike az utolsó kenet hatásainak. Ez azonban csak akkor következik be, ha Isten úgy látja, hogy a betegség enyhülése a beteg lelki üdvösségét szolgálja. A testi szenvedések bizonyos fokú enyhülése azonban majdnem mindig bekövetkezik az utolsó kenet fogadása után, ami azzal magyarázható, hogy a beteg hangulata Istennel való megbékülése után nyugodtabb lesz és ez teste állapotára is pozitíven hat.
Az Utolsó Kenet kiszolgáltatója csak pap lehet, melynek fogadását (felvételét) normális esetben a gyónás előzi meg, amennyiben a beteg még képes erre, utána pedig az áldozás követi, mely a haldokló számára „útravalót” jelent, az örök létbe vezető útra. Végezetül a pap az apostoli áldást adja a betegnek, mely a halál órájában teljes búcsút szerez a betegnek. Ezeken a szép rítusokon lehet megcsodálni, mily szerető gondoskodással veszi körül az Egyház haldokló gyermekeit, és hogyan igyekszik megadni nekik mindent, életük legfontosabb órájában (a halál pillanatában) segítségükre van.