A Szentségek érvényessége 1
Ahhoz, hogy a Szentségek érvényesek legyenek, a következő feltételeknek kell fennállniuk: az adományozónak rendelkeznie kell a Szentség kiosztásához való felhatalmazással, a külső jeleket megfelelően kell alkalmaznia, és a Szentségek kiosztásánál legalább szándékában kell állni, hogy „úgy tegyen, ahogy az Egyház tesz”.
1. Az adományozónak bírnia kell a szükséges felhatalmazást. Ezt a Keresztség Szentségének esetében bárki bírhatja. A Házasság Szentségét minden megkeresztelt kioszthatja (hiszen a házasuló felek egymásnak szolgáltatják ki, a pap vagy diakónus csupán az Egyház részéről szentesíti) viszont, mindegyik fogadhatja, aki a házassághoz szükséges feltételeknek megfelel, például nem él házassági kötelékben valaki mással.
Papot csak püspök szentelhet érvényesen. A Bérmálás Szentségét a püspök vagy egy külön erre az esetre felhatalmazott pap oszthatja csak ki. A többi Szentség kiosztásához elengedhetetlen feltétel a pappá való felszenteltség.
2. A Szentség kiosztójának a külső jeleket megfelelően kell alkalmaznia. (A külső jelek mibenlétéről később!) A lényeg, hogyha a Szentséget adományozó az anyagi jelet vagy a szavakat lényeges módon megváltoztatja, a Szentség nem jön létre. Ez lenne például tejjel való keresztelés esete, vagy ha valaki a Szentmisét nem búzakenyérrel és szőlőborral ünnepelné. Ugyanígy érvénytelen lenne a Szentség, ha a keresztelő a legszentebb Szentháromsághoz való folyamodás helyett csak azt mondaná a kereszteléskor: „Én megkeresztellek téged Krisztus nevében.”
Ami a szavakat illeti, egy csekély, az értelmet nem befolyásoló változás még nem szünteti meg a Szentség érvényességét, ám egy lényegbevágó, értelmet megváltoztató már igen. Ha például egy pap az átváltoztatáskor „ez az én vérem kelyhe” helyett azt mondaná, hogy „ez az én vérem”, az átváltoztatás e különbség ellenére érvényes, hiszen a szöveg jelentése nem változott.
3. Végezetül az adományozónak szándékában kell álljon, hogy „azt tegye, amit az Egyház tesz”. Jóllehet, a Szentséget kiosztó ember csupán eszköz Jézus Krisztus kezében, de nem egy élettelen, hanem egy önálló értelemmel és akarattal rendelkező eszköz. Ezért neki szándékosan hagynia kell, hogy eszközként használja az Úr, ami azt jelenti, hogy szándékában kell álljon, hogy azt tegye, amit az Egyház vagyis Krisztus a Szentséggel tenni szándékozott. Pl. egy csak tréfából vagy a színpadiasan végrehajtott keresztelés ezért lenne érvénytelen, hiszen ez esetben nem áll fenn a Szentség adományozásának szándéka.
Mindazonáltal magának a Szentséget adományozónak nem muszáj a Szentség valódiságában hinni! Egy hitetlen pogány is keresztelhet érvényesen, ha például szívességből a keresztség rítusát elvégzi, és közben az a szándéka, hogy azt tegye, amit a keresztények ilyenkor tesznek. Ugyancsak érvényesen oszthat ki minden Szentséget az a pap vagy püspök is, aki bár maga már elvesztette hitét, de még szándékában áll azt tenni, amit az Egyház előír. Ezért helytelen egy nem éppen példamutatóan élő pap által adományozott Szentség érvényességét elhamarkodottan kétségbe vonni! A Szentséget adományozó méltatlansága nem befolyásolja a Szentség érvényességét. Egy halálos bűnben élő pap is érvényesen osztja ki a Szentségeket, jóllehet minden ilyen esetben egy újabb súlyos vétket követ el önmaga ellen, hiszen a legszentebb rítusokat tisztátalan kézzel végzi. Ő csak eszköz Krisztus kezében és Krisztus megteheti, hogy akaratának megvalósításához méltatlan eszközöket is felhasználjon. Aquinói Szent Tamás ezt úgy magyarázza, hogy egy beteg orvos is gyógyíthat eredményesen és a víz is ugyanúgy folyhat egy ólom, mint egy arany csőben. Forrás nyomán!
