Mi az a Szentség?
A Szentség egy szent jegy, amely az emberek üdvösségét szolgálja. Egy külső látható jel, amely egy belső, láthatatlan kegyelmet ad át. Egyúttal egy jelzés, amennyiben külső formájában arra a kegyelemre utal, amelyet átruház. Így utal például a kereszteléskor a lemosás ceremóniája az áteredő bűntől való megtisztulásra. E jelek azonban nem üres, szimbólumok csupán, hanem hatékony jegyek, melyek a kegyelmet – amit külsőleg képviselnek –, a valóságban is átadományozzák.
Csak a protestánsok voltak azok, akik a Szentségeket hatástalan szimbólumokká alacsonyították le, mely csupán a hit külsődleges megvallásából és megerősítéséből áll. Hasonló módon egyes modernista egyházi felfogás sem lát mást a Szentségekben, mint Isten ígéretének egy jelét, miközben rendkívül kétséges marad, vajon a Szentségek e jelzésen túlmenően előidéznek-e valamit az emberekben vagy sem.
Minden Szentség egy bizonyos módon hasonló az Istenemberhez. Ahogy ugyanis Krisztusban a láthatatlan Istenség összefonódott a látható emberi természettel, úgy foglalják magukba a Szentségek a láthatatlan kegyelmet a látható külső jelekkel. Isten ezzel tesz eleget a mi természetünknek, amelynek a láthatóból a láthatatlanba kell felemelkednie. A Szentség látható jelei nélkül nem lehetnénk biztosak abban, hogy valóban megkaptuk a kegyelmet. Ez szolgál megnyugtatásunkra. Ha pl. egy protestáns bűnbánatot tart és kéri Istent, hogy bocsássa meg bűneit, nem kap semmilyen tényleges biztosítékot az isteni megbocsátásról. Ezzel szemben egy katolikus, aki bűnbánóan meggyónta bűneit és feloldozásban részesült, a gyóntatószéket azzal a vigasztaló bizonyossággal hagyhatja el, hogy Isten tényleg megbocsátotta bűneit.A cikksorozat nyomán!
