Áldozócsütörtök
A húsvétot követő negyvenedik nap, Krisztus mennybemenetelének napja (melyet liturgikusan az ezt követő vasárnap ünneplünk). Neve on-nan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez (vagy a vasárnap) a gyermekek elsőáldozásának napja.
Megváltó Krisztusunk két lehetőséget mutatott, amikor mennybemene-tele előtt alászállt a poklokra. Tehát, földi életünk végeredménye is kettős: vagy a menny felé menetel, vagy a pokolra szállás! Az Üdvözítő azért szállt alá a pokol tornácára, hogy kiszabadítsa a megváltásra váró ős-szentjeinket. Mi azonban magunkat záratjuk az örök kárhozatba azzal, ha életünkkel nem teszünk tanúságot Arról, "aki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától, kínzaték Poncius Pilátus alatt megfeszítették, meghala és eltemetteték. Száll alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, fölméne a Mennyekbe, ott ül a Mindenható Atya Isten jobbja felől, onnan lészen eljövendőt ítélni, eleveneket és holtakat."! – Életminőségünk mindennapi mértéke pedig a szeretet és a hűség!