25. A megkötözöttség (lényegében különféle mérvű részleges megszállottság) tartja rabságban a legtöbb embert. Ide sorolhatók a szenvedélybetegek mellett a mérhetetlen hatalom- és pénzvágy megszállottai is! →
26. A megszállottság kezdeti megnyilvánulása, a hitbeli kifogások keresése és valamiféle 'felvilágosultságtudat' következtében, az ember egyre inkább ellenáll az üdvözíteni akaró kegyelem munkálkodásának. Súlyosabb esetekben az egyén, vagy a közösség örömét lelheti a részvétlenségben, a pusztításban s a kíméletlen nyerészkedésben, sőt egyesek társadalomromboló, nemzetáruló hajlamokat is felvesznek. Ennek is különböző fokozatai vannak, de általánosságban elmondható, hogy a megszállottság lényege, hogy valakinek a testét és személyiségét egy vagy több démon teljességgel lefoglalja. A szabad akarathoz nem férnek ugyan hozzá, de a megszállottnak és közvetlen környezetének életét a szó legszorosabb értelmében pokollá változtatják. Mindazáltal, a látványos ördögi megszállottságok ma már ritkábbak. →
27. Ennek okai:
a) Az Üdvözítő fellépése a történelem nagy fordulópontja lett ebben a kérdésben is.
b) Ha a gonosz lelkek még ma is olyan szembetűnően és gyakran jelentkeznének, mint hajdan, akkor a racionalista liberalizmust – saját országuk fő támaszát –, maguk döntenék meg, amennyiben (kvázi) hitbizonyságok lennének.
c) Manapság az orvostudomány egyszerűen betegségnek minősít olyan jelenségeket, amelyeket hajdan még ördöngösségnek tartottak.
d) A tapasztalat azt mutatja, hogy a sátán és csatlósai sokkal ravaszabbul és alattomosabban hajtják uralmuk alá a lelkeket. Egyfelől a materializmust, a liberalizmust, okkultizmust és hamis „égi” üzeneteket propagáló médiadömpinggel, másfelől a túlfűtött szexualitás és más szenvedélybetegségek (ital, drogok, dohányzás, stb.) által! →
28. Általánosságban azonban óvatosnak kell lenni:
„Konkrét esetek megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a gonosz angyalok közvetlen jelenléte és tevékenysége rendkívüli, következésképp ritka. Tehát nem szabad könnyen s mindenütt feltételezni, hanem bizonyítani kell. Ezért az ördögi-, gyanús esetben is természeti hatóokra kell gondolni, amíg az ellenkezőjére nincsen súlyos ok” (vö Schütz. Dogm. I. 50.§ 4).
