2. Szűz Mária a közbenjáró mindenhatóság Istennél
27. Minthogy a kegyelem a természetet, s a megdicsőülés a kegyelmet tökéletessé teszi, bizonyos, hogy Jézus Krisztus a Mennyországban is épp annyira Szűz Mária Fia, mint a földön volt. Következőleg megőrizte a legtökéletesebb gyermek alárendeltségét és engedelmességét az anyák legjobbika iránt. Őrizkednünk kell azonban attól, hogy ezt a függést Jézus Krisztusban mint lealacsonyítást és tökéletlenséget fogjuk fel. Minthogy ui. Szűz Mária végtelenül alatta áll Fiának, aki Isten, nem parancsol tehát Neki úgy, mint egy földi anya parancsolna gyermekének, aki alatta áll. A kegyelem és a megdicsőülés által ugyanis − mely minden szentet Istenbe alakít át −, Szűz Mária teljesen átalakult Istenbe, így nem kér, nem is akar és nem is tesz semmi olyat, ami Isten örök akaratával ellenkeznék. Ha tehát Szent Bernát, Szent Bonaventura, Szent Bernardin irataiban azt olvassuk, hogy a mennyben és a földön minden, még maga Isten is, engedelmeskedik a legszentebb Szűznek: ezzel azt akarják érzékeltetni, hogy az az erő és hatalom, melyet Isten Neki adott, akkora, hogy kérései és imái Istennél oly mindenhatóak, hogy mintegy parancsnak számítanak Istennél, aki sohasem áll ellen drága Édesanyja esedezésének, mert az mindig alázatos és az isteni akarattal megegyező.
Ha Mózes imája erejével oly hathatósan tudta visszatartani az Isten, izraeliták iránt haragját, hogy a legfölségesebb és végtelenül irgalmas Úr nem tudott neki ellenállni és nem büntette meg a lázadó népet, mit gondoljunk akkor az alázatos Szűz Máriának − Isten méltó Anyjának − könyörgéséről, mely hatalmasabb, mint az ég és föld minden angyalának és szentjének imája és könyörgése?
