Szent Adalbert püspök /április 23./
Más néven Prágai Adalbert (csehül: Svatý Vojtěch, lengyelül: Święty Wojciech) 957 körül született, a kelet-csehországi Libicében.
Ereiben főúri apja részéről szláv-, anyja, Adilburg részéről pedig szász vér folyt. A jóeszű kis Vojtechet világi pályára szánták, de Isten áthúzta az emberi számításokat, mert magasztos apostoli hivatásra választotta ki. Súlyos betegség támadta meg a fiút, és a szülők ebből fölismerték, hogy gyermeküket Isten szolgálatára kell adniuk és a szülők, oltár előtt tettek ez irányú fogadalmat.
Így került a csodás módon fölgyógyult fiú 972-ben a magdeburgi dóm iskolájába, hogy itt készüljön a papi hivatásra. Vallásosságával és okosságával kitűnt társai közül. Bérmáláskor vette föl az Adalbert nevet pártfogója, a magdeburgi érsek iránti tiszteletből. Az érsek halála után, 981-ben visszatért Prágába, ahol az első prágai püspök, Dietmar szentelte pappá.
Kezdetben a jómódú egyháziak könnyed életét követte, mígnem 983-ban a haldokló Dietmar prágai püspök ágyánál határozottan felismerte Istentől való hivatását és vezekelni kezdett.
II. Boleszláv cseh fejedelem őt jelölte Dietmar utódául és Prága püspöke lett. Látva azonban a világi környezet pogányságát, többnejűségét, a főurak hatalmaskodását, a papok engedetlenségét, 989-ben Szent Nílus hatására elvonult Rómába és ott öt évig, 994-ig az aventinusi Szent Elek és Bonifác-apátságban élt bencés és bazilita szerzetesek között.
994-ben II. Boleszláv és Willigis mainzi érsek visszarendelték Rómából Prágába.
Adalbert engedelmeskedett. Ott azonban ismét összekülönbözött a cseh világiakkal pogány életük és a templomi menedékjog véres megsértése miatt.
995-ben Szászországba ment, ahol a Sziléziáért dúló küzdelemben Adalbert kompromisszumot kötött a Piast-dinasztiával, ez azonban a csehek érdekeit sértette. Ennek következményeként II. Boleszláv cseh fejedelem lemészároltatta Adalbert püspök egész családját és rokonságát! Nem csoda, ha maga is vértanúságra vágyott. Ekkor Magyarországon és Ravennán keresztül ismét visszatért Rómába, az aventinusi monostorba, ahol örömmel fogadták.
996. májusában koronázták Rómában császárrá III. Ottót, akire mély benyomást tett Adalbert őszinte és komoly vallásossága, jámborsága. Barátok lettek.
A pápa, a császár és a Mainz-i érsek erélyesen sürgette, hogy a szerzetesi elvonultság helyett, folytassa prágai tevékenységét. Hazafelé menet elkísérte III. Ottót Németországba, és hosszabb ideig nála maradt Mainzban. Innen nem Prágába tért vissza, hanem Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem udvarába ment. Megalapította a meseritzi apátságot, Anasztáz-Asztrikot tette apátnak, aki később Esztergom érseke lett.
Magyarországon Géza fejedelem udvarába került. Kettejük lelkületi szövetsége mind külpolitikai, mind egyházpolitikai szempontból jelentős volt. Ezt támasztja alá, hogy Szent István nagylegendája is, mely István megkeresztelését is Szent Adalbertnek tulajdonítja, mely bizonyítja Szent Adalbert magyarországi munkájának egyháztörténeti jelentőségét.
997-ben Boleszláv fejedelem Adalbertet és az egyetlen életben maradt féltestvérét Gaudentiust a pogány poroszok térítésére küldte. Április 22-én útban voltak, szomorú hangulatban voltak úton a tenger felé, ahol hajóra akartak szállni.
Gaudentius egy Gdansk környéki tisztáson Szentmisét mutatott be a szabad ég alatt. Adalbert megáldozott, majd lepihentek a földre és elnyomta őket az álom. Pogány porosz lovasok érkeztek, akik épp őket 
üldözték. Szent Adalbertet megkötözték és hét dárdával döfték át. Kötelékei azonban megoldódtak, és ő széttárt karokkal, keresztalakban földre zuhant. Egyetlen jajszó nélkül halt vértanúhalált.
Adalbert püspök tevékenységének is köszönhető, hogy az ezredforduló táján teret nyert a nyugati kereszténység Magyarországon és Lengyelországban, míg az ebbéli konfliktusok vesztesei a csehek lettek.
A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól, és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt Szilveszter pápa. Sokan elzarándokoltak csodatévő sírjához, többek között barátja, III. Ottó császár is (1000), aki élve az alkalommal, Gnieznót a szent iránti tiszteletből érsekséggé avatta. És ami életében nem adatott meg Adalbertnek, azt megadta az utókor azzal, hogy földi maradványait 1030-ban a csehek Prágába vitették és hazájuk védőszentjét tisztelik benne.
Ünnepe a katolikus liturgiában április 23.
Máig is ő az esztergomi egyházmegye védőszentje. Az esztergomi Nagyboldogasszony Bazilika tövében felépült papnevelde épülete is a Szent Adalbert Központ nevet kapta.
Szent Adalbert püspök, könyörögj érettünk!
(Horváth Mária irása és a http://www.katolikus.hu/szentek/0423.html nyomán)
