XVI. Benedek pápa a szexualitás valódi vonzerejéről
„A szexualitás valódi vonzereje az Isten szeretete által megnyíló távlatok nagyságából születik” – mondta XVI. Benedek a II. János Pál Pápa Intézet konferenciája résztvevőinek, emlékeztetve: hogy a házasság és a család tanulmányozásával foglalkozó intézményt Karol Wojtyła pápa alapította 30 évvel ezelőtt.
Benedek pápa kifejtette (...), hogy testünk misztériumot rejt magában, hiszen a lélek megnyilvánul és működik benne. Isten tervében nincs tehát ellentét test és lélek között. Ádám és Éva teste tökéletes harmóniában jelenik meg a bűnbeesés előtt: az érosz az isteni szeretet elfogadása és annak viszonzása. A szeretetben az ember újjáteremtődik, vagyis egy új élet kezdődik, a két személy új egységének élete egy testben. 
A szexualitás valódi vonzereje e megnyíló horizont nagyságából születik: az átfogó szépség, a másik személy és a „mi” univerzuma, amely az egységből születik; a szeretetközösség ígérete, amely ebben rejtőzik; az új termékenység; az út, amelyet a szeretet nyit meg Isten felé, aki a szeretet forrása. Az egy testben való egyesülés az egész életre szóló egység. Így jön létre az út, amelyben a test megtanítja számunkra az idő értékét, a szeretetben való lassú megérést.
Ennek fényében a szüzesség új értelmet nyer. Nem az élvezetekre és az élet örömére adott „nem”-et jelenti, hanem a nagy „igen”-t a szeretetre, mint a személyek közötti mély kommunikációra. Ez időt és tiszteletet igényel, mint a teljesség felé való közös haladás útja és mint a szeretet, amely képessé válik az élet nemzésére és a születő új élet nagylelkű befogadására.
A test egy negatív nyelvezetet is magába foglal: a másik elnyomásáról, a birtoklás és a kihasználás vágyáról, mindazonáltal tudjuk, hogy ez a nyelvezet nem tartozik Isten eredeti tervéhez, hanem a bűn gyümölcse.
Amikor a test elszakad a Teremtőhöz fűződő gyermeki kapcsolatától, a test fellázad az ember ellen és elveszti a szeretetközösség kinyilvánítására kapott képességét és birtoklás tárgyává válik. (...).jpg)
Isten azonban felajánlja az ember számára a test megváltásának útját, amelynek nyelvezetét a család őrzi. Ez ugyanis az a hely, ahol a test és a szeretet teológiája összekapcsolódik. (...) A családban fedezi fel az ember a saját kapcsolati képességét másokkal. Nem, mint autonóm egyén – aki megvalósítja önmagát –, hanem mint gyermek, házastárs, szülő, akinek az identitása a szeretetben gyökerezik – hiszen arra kapott meghívást, hogy másoknak ajándékozza magát szeretetből –, miként elfogadja ezt másoktól is.
A (nemzés általi) megtestesüléssel hozzájárulunk Isten alázatos lépéséhez, amellyel lealacsonyodik a testhez, hogy majd aztán felemelje magához: a testet, Ádámban a vétkest, Krisztus emeli fel és váltja meg. Olyan test ez, amely egyre inkább megtelik fénnyel és Szentlélekkel, Istennel. Ebben a megközelítésben a test teológiája elkerüli annak a veszélyét, hogy felületessé váljon, ezzel szemben képes legyen megvalósítani a szeretetre kapott meghívás misztériumát. Ez tehát a személyek szeretetközösségére szóló hivatás, a szüzesség és a házasság életformájának kettősségében – zárta beszédét XVI. Benedek a II. János Pál Pápai Intézet által szervezett konferencia résztvevőihez.
(Magyar Kurír cikke nyomán)
