Forrás 1 Forrás 2
Bruno Cornacchiola teljes szívvel harcolt a Katolikus Egyház ellen. Különös gyűlöletet táplált a Mária-tisztelet, az Egyház és a pápa iránt, akit meg is akart gyilkolni. 1947. április 12-én megjelent neki a Szűzanya, és ez volt megtérésének kezdete.
A nyomor és tudatlanság sötétségében
A Cornacchiola család, szélsőségesen szegény körülmények között élt Róma külvárosában. Történetünk szereplője Bruno 1913. május 9-én született egy istállóban. Ez maga is úgy történhetett meg, hogy anyja "mindenórásan" is mosást vállalt a köz-szökőkútban. Ott jött rá a szülés és bevitték egy közeli csűrbe.
Megkeresztelésére csak akkor került sor, amikor apja börtönbüntetését letöltve visszatért otthonába. Nevét is az apja választotta, ő viszont Giordano Brunónak szerette volna megkereszteltetni. A jó plébános atya azonban erre nem nem volt hajlandó. A büszke papa végül csak akkor engedett, amikor a tisztelendő úr felajánlott neki egy üveg bort.
Ez a Bruno (aki majdnem Giordano lett), Róma istentelen nyomornegyedeiben élt és nevelkedett fel, bűnözők és prostituáltak között. Isten, Krisztus és a Szűzanya nevét csak a felnőttek káromkodásaiban hallotta. A kéregetés, lopás és verekedés, mindennapo-sak voltak számára. Egy módosabb asszony-tól, aki csomagjai segítésével bízta meg, a feladat végeztével egy szépkötésű könyvet csent el a házából. A Katekizmus volt. (12 évesen. Alul szüleivel)
A családban állandóak voltak a veszeke-dések, az átkozódások és a gyerekek verése. Ennek okán, az idősebb gyerekek éjszakára elszöktek otthonról, hogy nyugodtan kial-hassák magukat. A kamasz Bruno is cipő nélkül, rongyokban, tetvesen járt a Lateráni Szent János-bazilika lépcsőjére aludni.
Egyik reggel egy szerzetes felfigyelt az összefagyott fiatalemberre és bevitte magával a kolostorba. Ott megetették, megmosdatták, felöltöz-tették, s ami a legfontosabb, apácanővérek kezdték meg a hitoktatását. 40 napig a kolostorban élt, miközben felkészítették az elsőáldozásra, sőt a bérmálás szentségében is részesült. Ekkor 16 éves volt. A kegyelem megmagyarázhatatlan érintésére, elvégezte Jézus Szíve tiszteletére a kilenc elsőpénteki szentáldozást. Ám ezzel véget is ért hitének gyakorlása és a vallásos neveltetése. Bár a szerzetesek beíratták az iskolába, oda is csak addig járt, míg meg nem tanult írni-olvasni.
20 évesen behívták katonának, ahol életében először ehetett kedvére.
Katonai szolgálata befejeztével 1936. március 7-én összeházasodott egy gyermekkorából ismert szelíd és hallgatag lánnyal, Lo Gatto Jolandával (+ 1976), akinek külön kéréseként ment csak bele az egyházi esküvőbe. (folyt.köv.)