Miért szent?
II. János Pál "egyrészt Isten elsőségének kifejezéseként, másrészt a tökéletesedés eszközeként" alkalmazta az önsanyargatást – mondta újságíróknak Sławomir Oder: Miért szent? – Az igazi II. János Pál a boldoggáavatási posztulátor szemével című könyve bemutatóján, január 26-án. Az olasz nyelvű könyv anyaga zömében a boldoggáavatási eljárás során összegyűjtött dokumentumok adataiból, illetve 114 olyan személy tanúvallomásából áll, akik személyesen ismerték a pápát, és vallomásukat esküvel erősítették meg a szentség hírét vizsgáló római egyházi törvényszék előtt. Az eljárást övező diszkréció miatt a könyv nem nevezi meg a tanúkat, csupán annyit árul el, hogy a pápa környezetéhez tartozó személyekről van szó – írja a CNS.
"Ha betegség miatt nem voltak fájdalmai, önként vállalt kényelmetlenséggel, önmegtagadással fegyelmezte a testét" – mondta Oder, megjegyezve, hogy már krakkói érsekként is gyakorolta az aszkézist. Gyakran aludt a földön, és erről többen tudtak az érseki rezidencián, hiába gyűrte össze az ágyneműt, hogy úgy tűnjék, mintha az ágyban aludt volna.
Közvetlen környezetében többen hallották, hogy Karol Wojtyła mind Krakkóban, mind a Vatikánban rendszeresen ostorozta magát. Szekrényében a reverendák közt egy derékszíjat tartott, amelyet ostorként használt és Castel Gandolfóba, a nyári rezidenciára is mindig magával vitt. Erősen hitte, hogy azt valósítja meg, amiről Szent Pál szól a kolosszeiekhez írt levelében: "testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára" – írja könyvében a posztulátor. Hozzáteszi: a köztudottan igen édesszájú II. János Pál minden nagyböjtben rendkívül szigorúan böjtölt, olyannyira, hogy húsvétra mindig több kilót fogyott. Ugyancsak böjtölt a pap- és püspökszentelések előtt, valamint más konkrét szándékokért. (Magyar Kurír)
