A tegnapi kérdésinterjú folytatása XVI. Benedek pápától 2007-ben
– Vannak objektív kritériumai az ördögtől való megszállottságnak?
– Az exorcizmus új szertartáskönyve nagyon jól összefoglalja a megszállottság kritériumait. Számomra, papként, a legnyilvánvalóbb jel az, hogy az illető viszolyog a szent tárgyaktól, pl. a feszülettől, a rózsafüzértől vagy a kereszt jelétől. Isten neve is taszítja – amikor elhangzik, az ilyen ember nagyon ideges lesz. Kevésbé fontos jel, hogy a megszállottak olykor természetfeletti képességekre tesznek szert. Nem tanult idegen nyelveken szólalnak meg. Levitálnak, lebegnek, nem hat rájuk a gravitáció. Néha megmagyarázhatatlan fizikai erőre tesznek szert, és dühöngeni kezdenek. Mindazonáltal egyáltalán nem könnyű megállapítani a megszállottság esetét. Mielőtt valakivel foglalkozni kezdek, általában pszichiáterhez vagy neurológushoz küldöm. Csak akkor kezdem meg a lelki kezelést, ha ezek a szakemberek azt mondják, nem tudnak vele mit kezdeni. Azt szoktam mondani, hogy tíz exorcizmusra jelentkező közül egy az, aki valóban megszállott.
– Mi lehet az oka annak, hogy valaki megszállott lesz?
– Nem tudjuk. Azt sem tudjuk, miért lesz az egyik ember rákos beteg, miközben a másik nem. Ezt sem tudjuk megmagyarázni. Csak azt tudjuk, hogy a testi és lelki betegségben jobban megnyilvánul Isten ereje és jósága. Így kell látnunk a megszállottságot.
– Hogyan történik az ördögűzés?
– Az Egyház erkölcsi bizonyosságot kíván az ördögűzést végző paptól, hogy valóban megszállottsággal áll szemben. Abszolút bizonyosság azonban nem létezik. Ezért igen fontos, hogy az exorcista az imádság és a böjt embere legyen.
– S azután?
– Az exorcizmus fontos, hivatalos imádság, amelyben erőteljesen jelen van az Egyház hatalma. Ez a lényeg. Olykor szenteltvizet vagy tömjént használunk, és a pap mindig feszületet tart a kezében. A pap mellett másoknak is jelen kell lenniük, mert megesik, hogy a megszállott személy erőszakosan kezd viselkedni. Az embert egészen megváltoztathatja a gonosz kiűzése. Más ember lesz belőle. A szertartás közben, Isten jelenléte és az emberek közös imája hatására a gonosz lélek megnyilvánul. Sokszor dühöngeni kezd, mert tudja, hogy valamilyen módon vereséget szenvedett. A megszállott személy hangja ilyenkor elváltozik, nagyon kellemetlenné válik.
– Félelmetessé is?
– Egyáltalán nem. A megszállottat ilyenkor csak szánni tudom, mert szenved, és az ember látja, hogy szenved. Ugyanakkor öröm tudni, hogy az exorcizmus megszabadítja ettől a szenvedéstől. Minden exorcizmus elején a Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket hívjuk segítségül. Azután szentírási szakaszokat olvasunk fel, majd egyfajta párbeszéd kezdődik az exorcista és a megszállott személy között. Az exorcista megkérdezi a gonosz lélek nevét. Ez mindig nehéz pillanat. A gonosz sohasem akarja kiadni magát. Sokszor hazudik.
– Miért nem akarja elárulni a nevét?
– Mert a név felfedi a személyt. Franz Rosenzweig mondta egyszer, hogy a név nem csupán „hang és füst”, mint Goethe vélte, hanem „szó és tűz”. Jézus neve azt jelenti: „Isten megszabadít”. Izsák, Jákob – ezek a nevek mind jelentenek valamit. A név mindig felfedi a viselőjét. Amikor kimondom a nevemet, azzal azt is mondom: itt vagyok. A gonosz lelkek sohasem akarják megmondani a nevüket.
– És miután megmondta?
– A végén a pap azt mondja a gonosz léleknek: „Távozz! Tűnj el!” A gonosz lélek erre általában azt feleli: „Nem akarok.” Dacol, ellenkezik. Olykor azt mondja: „Nincs hatalmad fölöttem. Nekem te nem vagy semmi.” De egy idő után gyengül az ellenállása. Ez akkor szokott történni, amikor a Szűzanyát hívjuk segítségül, ő nagyon fontos ebben. Õt egyetlen gonosz lélek sem meri szidalmazni az exorcizmus folyamán. Soha.
– Máriát jobban tiszteli, mint magát Istent?
– Úgy tűnik. Rajta kívül azonban korlátlanul szitkokat szór a papokra, a jelenlévőkre, a püspökökre, még Jézus Krisztusra is. De a Szűzanyára soha. Ez rejtély.
– S azután?
– Az exorcizmus legfeljebb egy órán át tarthat, és imádsággal fejeződik be. Nem tanácsos tovább tartani, mert nehéz küzdelem, ami nagy feszültséggel jár mind a jelenlévők, mind pedig a megszállottságtól szabaduló számára. Az exorcizmus végeztével mindenki hihetetlen felszabadultságot él át. Mintha újból lélegzethez jutnánk. De sokszor újabb exorcizmusra van szükség. Tudok olyan esetekről, amikor több alkalom kellett ahhoz, hogy az illető valóban szabadon kezdhessen új életet. Azt szokták mondani, olyan érzés, mintha újjászülettek volna.
– Oly sok rosszat tapasztalunk a világban: háborúk, vérengzések, zsarnokok, gyilkosok. Nem különös, hogy a gonosz eközben nyomorult, magányos embereket kerít hatalmába? Nem dolgozhatna „hatékonyabban”? Nincs elég dolga e nélkül is?
– Ez valóban megmagyarázhatatlan. Úgy gondolom, a megszállottság esetei a csodák ellentét-párjai. A csodákat sem tudjuk megmagyarázni, de találkozunk velük. A gonosz mindenhol jelen van, ahol bármi rossz történik, a természet törvényein belül is. Ahol valaki azt mondja: nem fogadom el a szeretetet, testvéreim szeretetét, Isten szeretetét. És jelen van minden mészárlásban, minden gyilkosságban, minden katasztrófában, minden koncentrációs táborban, minden rosszban. Olykor, különös módon, megmutatja magát, a megszállottság eseteiben is. De sokkal veszélyesebb, amikor nem mutatkozik, amikor nem lehet vele exorcizmus keretében leszámolni. Ez biztos.
Magyar Kurír – A beszélgetés a Die Welt 2005. december 2-i számában jelent meg. Az interneten angolul megtalálható itt.
