Gondolatok a böjtről
Az üres edényt meg lehet tölteni. A böjt arra való, hogy üres edénnyé tegyen bennünket, mégpedig olyanná, ami képes Isten kegyelmét befogadni, sőt egyenesen magába szívni, mint a vákuum.
Jézus kegyetlenül szenved a kereszten. Mel Gibson Passió című filmje a képi megjelenítés eszközével próbálta megközelíteni ezt a szenvedést. De a legcsekélyebb böjt is többet ér a filmnél, mert ekkor nem nézem, hanem magam is elviselem az önmegtartóztatásból eredő kínokat, vagyis azonosulok az agonizáló Krisztussal.
Nem szabad jóllakni a világgal. A világ jóízű, de túlzott adagban mérgező. A böjt arra is való, hogy megfékezze bennem a világ hatásait, éppen ezért ne csupán a gyomromat böjtöltessem, hanem érzékszerveimet is. Törekedjek a szem böjtjére: nem kell mindent látnom, észrevennem, most a tv-t, számítógépet be sem kapcsolom; aztán a fül böjtjére: ne halljak meg mindent, az Istennek nem tetsző, hamisságok előtt zárjam be fülemet. A szám is vegyen részt a böjtben: a szent negyven nap során csak a legszükségesebbeket mondom ki, vagyis az imádság és a szeretet szavait. Semmi felesleges beszéd.
Fontos az értelem böjtje: nem engedem szertelenül csapongani gondolataimat, inkább azokat tudatosan és kemény önfegyelemmel Istenre irányítom.
A böjt egyben sorsközösség vállalása az éhezőkkel. Egyszer egy istentagadó ember honlapján egy csontig soványodott, éhező asszony képe volt látható, mellette a gúnyos felirat: Isten szeret téged.
Vagyis, ha Isten létezne és tényleg ő lenne a szeretet, ahogy a keresztények vallják, akkor kielégítené az ember biológiai szükségleteit, és nem hagyná a nyomort.
Csakhogy nem a Mindenható az oka az éhezés világméretű botrányának, hanem a tehetősebb társadalmak közönye. Az emberi szeretetlenség. Ezért a keresztény böjt ne csupán öncélúan magunk felé irányuljon, hanem Isten terve szerint hozzon gyümölcsöt a felebarát számára is.
Hamvazószerdától feltámadásig – különösen a Nagyhéten – kemény önmegtartóztatással tudjunk lemondani számtalan dologról. Cigarettáról, alkoholról, kávéról, édességről, a vásárolgatásról, szórakozásról, és amit az önmegtagadás által megspóroltam, adományozzuk a nélkülözők megsegítésére.
Végül ne feledjük, hogy a böjttel fegyelmezett test közelebb áll a feltámadt testhez, mint a jóllakott, ugyanis azt nem csupán az ösztönök-, hanem elsősorban Isten kegyelme vezérli.
E gondolatokkal kívánok minden Olvasómnak Istennek tetsző, üdvösségünk útját építő, áldott Húsvétot, a Feltámadás lélekújító örömében!
(A bloghoz kissé módosítva, felhasználtam Kovács Kornél üllői plébános írását, mely megjelent a "Laudate Dominum" c. a negyedéves egyházközségi lap, XIII. évfolyam 1. számában)
