Egy évszázadon át próbálták a Lourdes-i jelenések ellenségei elhitetni az emberekkel, hogy a "jelenések", mint olyanok nem léteznek, Lourdes csupán vallási fanatizmus helye, a katolikus papság által szervezett csalás és illúzió. Ilyen ellenség volt Émile Zola is!
Az új ateista dogmák terjesztői azt hirdették, hogy az ember független lényként úgy élhet és gondolkodhat, mintha „Isten nem létezne”. A Lourdes-i jelenések nevetségessé tételére és megcáfolására a legaljasabb módszerekhez folyamodtak: akár még a tényeket és dokumentumokat is meghamisították. A heves támadások eredményeképpen Lourdes az egyetlen kegyhely, mely mellett létrehoztak egy különleges orvosi rendelőt, melyben a leghíresebb orvosok is megfordulnak. Ez a „Bureau médical de N.D. de Lourdes”, egy olyan tudományos intézet, mely a csodálatos és megmagyarázhatatlan Lourdes-i gyógyulásokat vizsgálja. A lelki és fizikai gyógyulások számtalan példáján keresztül Isten szól a mai emberhez. Az evangéliumi csodákhoz hasonlóan, ezek Isten szeretetének látható jelei. Ő ezen a különleges módon próbál bennünket lelki tespedtségünkből feléleszteni, hogy hittel tudjunk az Evangélium útmutatásai szerint élni.
Ahhoz, hogy higgyünk azonban nem elég meglátni a csodát. A rosszakaratú emberek, „akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal” (Róm 1,18), félremagyarázzák a csodálatos jeleket. Szomorú példa erre a híres író Emile Zola, a francia pozitivizmus irodalmának fő alakja. 1892. augusztus 20-án egy betegeket szállító párizsi vonaton Lourdes-ba érkezett. A betegek közt volt két haldokló asszony, akik a tüdőbaj végső stádiumában szenvedtek: Marie Lebranche és Marie Lermarchand. Ők utolsó esélyként zarándokoltak Lourdes-ba, Zola azonban azért jött, hogy leleplezze a papok által szerinte elkövetett csalásokat. Különleges élményben volt része: szeme láttára gyógyult meg csodálatos módon a két Marie.
Nagy kérdés, hogy milyen volt Émile Zola gyermekkora, hogyan nevelték, hallott-e Istenről, hitről? Mindazáltal egy felnőtt és neves írónak már a fantáziájában is meg kellett volna születnie az evilág-másvilág párhuzamos logikájának! Ennek a neves embernek a konok reakciója azonban emberileg megmagyarázhatatlan és döbbenetes volt a teljesen nyilvánvaló csoda láttán. Érthetetlen, hogy miért tagadta, a csodálatos gyógyulás tényét ez a nagy intelligenciájú ember Lourdes című könyvében.
Sőt, azt állította, hogy az egyik nő meghalt, pedig az, még évekkel az eset után is Párizsban élt és remek egészségnek örvendett. Az író azonban, nehogy hazugságait leleplezzék, személyesen kereste fel a nőt és próbálta rávenni, hogy költözzön el Párizsból Belgiumba. Meg akart egyszerűen szabadulni a kellemetlen tanútól, hogy továbbra is hirdethesse életfelfogását, melyben nem volt helye se Istennek, se csodáknak („le miracle, ça n’existe pas!”). Annak ellenére, hogy rengeteg-szer nyilvánosan szembesítették a könyvében írt hazugságokkal, ezekre a vádakra soha sem felelt. ( Forrás nyomán )