SZENT JÓZSEF
/március 19/
A Boldogságos Szűz jegyeséről Józsefről, kevés adat áll rendelkezésünkre. Feltevésekből, apokrif iratokból leszűrt elgondolásokból, valamint a misztikus irodalomban fellelt látomások alapján tudhatunk valamit róla.
Ezek azonban elképzelhetően valamennyire valós benső adatok.
Sajnos, több helyen említik, hogy József már özvegyember volt, innen az evangéliumokban olvasható "Jézus testvérei" utalás. Félreértés!
Szinte teljesen kizárt, hogy az, aki a Szeplőtelen Szűz jegyeseként és a Megváltó földi atyjaként lett kiválasztva, már özvegyként, gyermekekkel lett volna leterhelve.
Szent Józsefnek egész szívével, lelkével, egész emberként kellett jelen lennie a Család élén, hogy egyedül Róluk gondoskodhassék.
József Betlehemből származott, Dávid családjából. Szerény, csendes, békét szerető egyszerű ember volt, de a jó követésében határozott és eltökélt.
Jól ismerte az írásokat, istenfélő, mély lelkületű, imádságos lénye méltán lett kiválasztva. Valószínűsíthető, hogy édesanyját korán elveszítette és családja nem értékelte kiváló lelkületét, sőt némileg különcnek tartotta.
Boldog volt, amikor Máriát mátkájának tudhatta, ő volt a legboldogabb a földön. Tiszta életet élt, ezért Mária tisztasági fogadalma József számára ajándék volt, nem áldozat.
Amikor a Szent Szűz áldott állapota láthatóvá vált előtte, megdöbbent. Mégis, végtelen égi szerelme oly erős volt, bizalma annyira töretlen, hogy hitt Mária ártatlanságában. Azonban nem tudta, ezt a helyzetet miként élheti meg az emberek, a testvérei és a rabbi előtt. Szívében szenvedett, mély szomorúság tört rá a megoldhatatlan helyzet miatt. A szokásrend szerint el kellett bocsátania Jegyesét, ő viszont úgy kívánta volna, hogy Máriának semmi bántódása ne essék. Jóllehet, ezzel el fog szakadni attól, Akit a világon legjobban szeretett. Ebben a gyötrő fájdalomban szólította őt meg az Úr Angyala és mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát…" Ezután József magához veszi aráját, mindent vállalva cselekedetével.
És ekkor, második alkalommal lett a legboldogabb ember a földön.
Pontosan tudja mit vár tőle a Magasságbeli, Akinek akarata szent a számára. 
Amikor Betlehembe mennek a kihirdetett népszámlálásra, József családtagjai bezárják előttük a közös otthon kapuját. Ezt a megaláztatást is el kell fogadnia.
S amikor egy közönséges istállóban megszületik a kicsi Jézus, a világ Megváltója, harmadik alkalommal lett József a legboldogabb ember a földön. Kezdettől fogva, alkalmatlannak tartja magát az óriási kitüntetésre, hogy Isten legszentebb Leánya mátkaként mellette élhet, Őrá vigyázhat, s az Isten Gyermeke karjának védelmét élvezheti. Nem is fogja föl mit kapott, mégis, alázattal fogadja az Úr kezéből küldetésének súlyát.
Újra álmot lát, melyben az Angyal sürgetően Egyiptomba küldi. S ez az út nagy és ezer veszélyen át vezető út.
Majd Egyiptomban megint álmában szól hozzá az Angyal: hazatérhetnek, mert meghaltak, akik a Gyermeket meg akarták ölni.
Vajon miért mindig József álmodik és nem Mária?
Mert Isten az apára bízza a család gondjait, a felelősség terhét és ez nekünk ma is komoly, intő példa kellene legyen.
Isten bízik Józsefben, hiszen legdrágább kincseit bízza rá.
Hazatérve Názáretbe József folytatja munkáját mint ácsmester és bevonja ebbe Fiát is Jézust. A Szent Család rendkívüli szeretete, munkás életmódja, hármas egysége a Szentháromság egységét példázza. Ezért fontos minden családnak Rájuk nézni, Őket követni.
József igaz ember volt, igazságos és békeszerető. Nem is lehetett más az, akit a Magasságbeli bízott meg Kincseinek őrzésével.
Szent József szeretete az Atya szeretetéből forrásozott. Egészen az Ő gyermeke volt, Őt sugározta családjában, mindennapjaiban.
Valószínűleg azelőtt költözhetett el Istenhez, mielőtt Jézus nyilvános küldetését elkezdte volna.
Ekkor volt negyedszer Ő a legboldogabb ember a földön.
Mert vele volt az a két személy, Akik életének szemefényei voltak: Mária és Jézus. Ők fogták kezét, Ők simogatták meg, Ők gondozták betegségében. Az Ő áldott karjaikban, Isten Fiának áldásától kísérve távozhatott el az Örök Hazába.
Boldog és hálás szíve megnyugodott az Ő szeretetükben.
Bízzunk mi is úgy Szent Józsefben, amiként bízott a Mennyei Atya. Bízzunk gondoskodásában, s hogy megoldja nehéz ügyeinket, s engedjük, hogy a már elviselhetetlen felelősség terhét elvigye vállunkról.
Szent József, családjaink, hazánk őrzője,
könyörögj érettünk! Ámen (H. Mária)
