Sokunk felelőssége
A Sátán létéről való felvilágosítás, nem csak az üdvösség esélyét növelheti, de a földi boldogulás lehetőségeit is! Az evangelizáció eredményességének súlyos akadálya, hogy a sátán jól álcázva, a világosság angyalának tetteti magát (vö. 2Kor 11,14). Súlyos gond ez, mert a bűn szerzője, ha le nem leplezik és meg nem futamítják, akadálytalanul végzi aknamunkáját az egyén, a közösség és a társadalom életében. Bernanos szerint az ördög megtalálható – látszólag ártatlan alakban – könyveink semmitmondó fecsegésében, a modern élet találékony kifinomultságaiban, a csábítóan szép ruházatokban, barátságosan mosolyog a lét minden ilyen és hasonló alakzataiban – és az ember egyáltalán észre sem veszi. 
Balducci pedig azt írja, hogy a sátán elfordít és távol tart az Istentől. Mindegy, hogy milyen módon és milyen eszközzel. Az emberek nem figyelnek rá, úgy esnek áldozatául s úgy szegődnek szolgálatába, hogy nem ismerik fel, nem értik, mi történik körülöttük és velük. Nemegyszer a jó ügy szolgálatának szándékával és tudatában a sátáni akarat valósul meg.
Ezt a problémát azok a teológusok is tetézik, akik tagadják a sátán létezését, s ezzel nem kis zavart keltenek. Ezzel a már-már divatos felfogással szemben a pápák külön beszédekben foglaltak állást, VI. Pál pápa három, II. János Pál pápa tizenöt alkalommal. VI. Pál pápa egyik beszédében így fogalmaz: ,,Elhagyja a Szentírás és az Egyház tanítását, aki nem vallja létezőnek az ördög valóságát... A gonoszság, amely ma létezik a földön egy olyan ellenünk és társadalmunk ellen irányuló támadás eredménye, amelyet a sötét és rosszindulatú ügynök, maga az ördög vezet...'' (1972. nov. 15.)
Különös nehézséget jelent az evangelizációs munkában az is, hogy a sátáni gondolat sokszor tetszetős eszmék köpenyében jelenik meg, s emberi szabadságjogok címén, a demokrácia, a felvilágosult ember nevében és érdekében kerül terjesztésre. De sokszor "vallási buzgóságot" hirdető hamis üzenetekkel operál! (Ez is álcázás.) Az elmúlt évszázadok során tucatszámra születtek új fogalmak, amelyekkel a hit pusztításának állomásait is jelölhetjük. Így pl. a racionalizmus, a felvilágosodás, a modernizmus, a szekularizáció, az ateizmus, a liberalizmus, kommunizmus. Az eszmék pedig az élet minden területén kifejtették és kifejtik hatásukat. A magánéletben, a közösségben, a képernyőn, a rockszínpadon, a politikában éppen úgy, mint az egyetemi katedrán, sőt az egyháziakat sem kerülik el. A megfelelő ismeretek s a megkülönböztetés hiánya azt is eredményezi, hogy az emberek jó szándékkal támogatnak káros eszméket. Keresztes Szent János szerint ,,az ördögnek sokféle furfangja között, melyekkel igyekszik befonni a lelki embereket, a legközönségesebb, hogy nem rosszat, hanem valami jót ajánl nekik''. (Az alábbi diktátorok, mind a "szocializmust" és az egyenlőséget ígérték! Mivel való egyenlőséget, a hullákkal?) (A forrásokat lásd az első posztban!) Folytatás 17-én!
