Események a jelenések után
1866. július 3-án, Nevers-be utazása előtt meglátogatta egykori dajkájának leánya és megkérdezte tőle:
– Nem szomorkodsz, amiért elutazol?
– Azt a rövid kis időt, amit itt töltünk a földön, jól ki kell használni! – válaszolta Bernadette.
Este, Bernadett búcsút mond a Massabielle-i barlangnak, ahol életének legboldogabb pillanatait élhette át a Szent Szűz közelségében, látva Őt és együtt imádkozva, beszélgetve vele. Később a szerzetben bevallotta, hogy fájdalmat okozott neki a tudat, hogy nem láthatja többé a Lourdes-i barlangot.
Az események után a Nevers-i zárdában lett szerzetesnövendék. Egy vágya volt, hogy elrejtve élhessen. Mindennél jobban szerette a visszahúzódó, alázatos életet. Itt mélységeiben megéli az imádság és a megtérés üzenetét, melyet a Massabielle-i barlangnál a Szűzanya rábízott, a világért. Nagy fájdalommal hagyta el a Pireneusok hegyeit, a barlangot, övéit, akikkel annyira szerették egymást. De a Nevers-i zárdában is sok minden Lourdes-re emlékeztette. A fák, melyek a Gave és a Massabielle-i barlang környékét idézték. A Nevers-i Vízi Boldogasszony szobra (lásd fentebb), mely előtt szeretett imádkozni: "Ott van Ő, a kert végében, egy barlanghoz hasonló helyen. Van valami szép vonása, amit már láttam!" Tizenhárom évet élt a kolostorban. Keveset beszélt, de szavainak mindig súlya volt. Helyesen ítélt és soha nem szégyenített meg senkit. Szívből tudott nevetni, időnként huncutkodó megjegyzéseket tenni. A vallásgyakorlatokban mindig egyszerű, természetes, minden különcködés nélküli volt. Nagyon hűen megtartotta a szabályokat és erre másokat is figyelmeztetett emlékeztek vissza rá rendtársai.
A Szent Szűz három titkot bízott Bernadettre megtiltva, hogy egyenlőre közzé tegye. A kis látnok, hűségesen őrizte a titkokat és tekintve, hogy a Jelenés Asszonya nem kérte azok nyilvánosságra hozatalát, így nem fedte fel és magával vitte a sírba. (A mai látnokok intelmére: Nagy dolog titkok birtokában lenni, de még nagyobb dolog azokról engedelmesen hallgatni! Életünkben gyakran azért adatnak kísértések, hogy leküzdésükkel érdemeket szerezhessünk az örök életre!)
A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária megjelenésének ünnepe (az első Lourdes-i jelenés napja), február 11. Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni, melyhez Lourdes is tartozik. 1908-ban a jelenés 50. évfordulójára, Szent X. Piusz pápa (1903-14) az egész Egyházra kiterjesztette.
1862. január 18-án, három évvel a vizsgálatok és a tanúk kihallgatása után, Msgr Laurence, Tarbes-i püspök, pásztorlevelében elismeri a Massabielle-i barlangnál történt jelenések természetfeletti eredetét.
"Isten akaratából, tanúsítjuk, hogy a Szeplőtelenül Fogantatott Istenanya, valóságosan megjelent Soubirous Bernadettnek, 1858. február 11-től, összesen tizennyolc alkalommal". A jelenések valódisága, minden kétségen felül áll. Bernadett soha meg nem ingott, semmilyen fenyegetésre sem. 1860. június 15-től, Bernadett a Nevers-i nővérek segítségével írni és olvasni tanult, amire eddigi nehéz sorsa miatt nem volt lehetősége. A nővérek vendégháza nyújtott neki menedéket a kíváncsiskodók zaklatásától, amit mindig nehezen viselt el.