Valóban létezik?
Elsőnek azt a tényt kell megállapítani, hogy a teremtésben van egy óriási hata-lommal és gonoszsággal bíró személyiség, akit ördögnek, sátánnak, vagy nevén Lucifernek nevezünk. A katolikus tézis ezt mondja: Lucifer, az Istentől teremtett vezér-szellem, aki kezdetben jó angyal volt, de később saját szabad akaratából Isten ellen lázadt és a világban a gonosz princípiumává tette magát. A lázadásba magával rántotta az angyalok sokaságát, és ezen "seregével" (ördögök, démonok) máig is azon munkálkodik, hogy népet gyűjtsön maga mellé a kárhozatba!
Nem elég azt tudni, hogy a Sátán létezik, de azt is tudni kell, hogy kicsoda ő. Gonoszságának titkát a legmélyéig soha nem leszünk képesek felfogni. Az emberi- és a sátáni bűn között mindig alapvetően különböző szakadék van. A szellemi-testi és a tisztán szellemi. A szó tényleges jelentésében az ember soha nem lesz ördög, mert nem áll azon a magaslaton, amely ahhoz szükséges, hogy ilyen mélységbe zuhanhasson. Csak az angyal, mint tiszta szellem lehetett ördöggé.
Miért lett Lucifer Sátánná? Miért lesz a világosság sötétséggé, a szeretet gyűlöletté, a szépség torzképpé, a legmagasabb a legalacsonyabbá, a legjobb a legközönségesebbé? Mert Lucifer olyan akar lenni, mint Isten. Hogy miért? – Az Egyházatyák nevében elég Szent Ágostont idézni. Ő részletesen kifejti, hogy az ördögök, bűnbeesésük előtt rendelkeztek bölcsességgel, még ha nem is tudjuk pontosan, hogy ez a jó angyalokéval azonos vagy alacsonyabb mértékű volt-e. (Mindenestre) eltávolodtak a világosságtól és visszautasították a boldogságot, és bár megőrizték racionális természetüket, valójában esztelenek. Tulajdonképpen szeretet nélküli (pusztító) tudás az övék; a tudás azonban, szeretet nélkül, semmire sem való, sőt, gőgös, üres felfuvalkodottsággal teli magatartássá alakul (De Civitate Dei 9,20), ami sötétségbe borítja őket és zárkózottá teszi az igazság befogadásával szemben. Ismerik Istent, Krisztust, a Szent Szüzet, de gyűlölik őket és ádáz harcot folytatnak ellenük. Innen ered ostobaságuk és keményszívüségük. (Vö.: F. Bamonte: Szűz Mária harca a gonosszal - IHTYS kiadó Nagyvárad 2014. 12. oldal)
Az ateizmus az ok nélküli világban való hit. Ezzel szemben Lucifer nem ateista, nem esik az ateizmus badarságába! Tökéletesen hisz Istenben, de gyűlöli. Az emberét magasan felülmúló intelligenciája és emellett természetfeletti szemlélése lehetővé teszi, hogy Istent mint az egyet és egyetlent, az örököt és abszolútot kétségtelen bizonyossággal felismerje. Márpedig az öröktől levőt nem lehet letagadni. Isten létezik, mert van.
Tévedés ne essék, Lucifer nem akar ellen-isten lenni, hanem olyan akar lenni mint az Isten! Saját akaratából és a saját képességéből.
Isten az angyaloknak az ismeret és felismerés kimagasló képességét adta, óriási hatalommal, és ez az intelligencia és energia az angyalok természetéhez tartozik. Isten jóságában azonban még tovább ment, a természethez hozzáadta a kegyelmet: az isteni természetben való részesedést, az isten-gyermekséget. Lucifer itt kezd ellenkezni. Nagyképűen harcra kel a kegyelem ellen. Ő nem akar függeni Istentől, ő saját magától akar lenni, saját tudásából és akaratából. Természetének erejéből! Nem több és nem kevesebb.
Nos, ez a hatalom állt Ős-szüleink engedetlensége mögött is, mint istenellenes kísértő, aki irigységből csábította őket a halálba. Ezt teszi különféle módon, szinte minden eszközzel ma is, és erre kötelességünk embertársainkat, különösen a fiatalokat figyelmeztetni!
(A forrásokat lásd az első posztban!)