Tizenötödik jelenés: március 4. csütörtök
Félreértelmezés kapcsán a népek nagy várakozással voltak a "tizenötödik nap" iránt. Ennek következtében kíváncsiskodók ezrei érkeztek – jóllehet –, ez a nap egyébként is a Lourdes-i nagypiac napja volt. Ennél fogva, már több mint 10-20 ezer ember tolongott a híressé vált Massabielle-i barlangnál.
A rendőrbiztos, este 11 órakor és hajnali 5-kor is kiszállt a barlanghoz, hogy átvizsgáljon minden üreget, nincs-e valamelyikbe szerkezet vagy tűzijáték rejtve, ami valami csodafélét produkálhatna. Azon viszont elámult, hogy milyen fegyelmezett sokadalmat talált ott, ráadásul elmélyült imádságban!
A rendőrség, a katonák, a hivatali tisztviselői, a város elöljárói, a császári ügyészség totális készenlétben álltak. Közben hajnalban három orvos is megvizsgálta a látnokot. Mindent rendben találtak, főleg idegállapotát illetően, csupán az asztma miatt figyelmeztették az édesanyját, hogy ajánlatos lenne a nyirkos lakásból egy egészségesebbe költözniük.
Bernadette hét órakor, a szokott időpontban nem volt ott. A tömegben fokozódott a nyugtalanság, aziránt is aggódva, hogy esetleg letartóztatták látnokot. A rendőrbiztos, akit érzékenyen érintett a hangulat, kiküldött egy fiút az útra:
– Nézd meg, jön-e már Bernadette!
Hét után öt perccel felmorajlott a visszhangozó hegyoldal. – Itt van!
Bernadette, 30 éves tanítónő unokanővérével érkezett, akinek megígérte, hogy a jelenés alatt mellette lehet. Szentmiséről érkeztek. Egy bognár előző nap deszkából palló félét készített az utolsó méterekre, a látnok számára.
A második tizednél Bernadette elragadtatásba esett. A rendőrbiztos és a polgármester helyettes előhúzta noteszét és jegyezni kezdett. Jacomet elsősorban számba vette Bernadette minden mozdulatát: "34 mosoly és 24 köszöntés a barlang felé" – körmölte szorgalmasan. Amikor a látnok keresztet vetett, a tömeg vele együtt ugyanazt tette. Félóra elteltével Bernadette a boltozat alá lépett – a helyre –, ahol a jelenéssel beszélni szokott. Ajkai mozogtak, de a körülállók számára, semmiféle hang nem volt hallható. Két perc után, Bernadette köszönt, visszament előbbi helyére és folytatta a rózsafüzért. Végül eloltotta gyertyáját és anélkül, hogy egy szót szólt volna, haza indult, mit se törődve a közönség várakozásával. A látomás, jó háromnegyed óráig tartott és se csoda, se kinyilatkoztatás. A tömeg csendben és zavartan távozott. "Ennyi volt? Vége?" – suttogták sokan.
26.
február
LOURDES, A SZŰZANYÁRA TEKINTVE MONDJUK: AVE MARIA! (19. rész) A tizenötödik jelenés
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.