A Hajnal Szép Sugara

Kilencedik jelenés: február 25. csütörtök

     Ezen a napon már háromszázötvenen jöttek el a barlanghoz. A jelenés híre gyorsan terjedt és a legkülönfélébb állásfoglalásra késztette az embereket. Bernadette számára a "látnoki szerep" kálváriát jelentett. Egyaránt céltáblája lett a hívőknek, az óvatos plébánosnak, a túlbuzgóknak, a kíváncsiskodóknak, az okoskodóknak, a gúnyolódóknak, az ellenségeskedőknek, de legfőképp a liberális hatóságoknak. A megfigyelők a nép közé vegyültek és keresték mibe is köthetnének bele! A felettes hatóságoknak, már országos szinten is egyre kellemetlenebb volt a Massabielle szikla körül kialakult "dolog".
     E napon Soubirous Bernadette viselkedésével nagy feltűnést keltett. A szokott módon letérdelt, imád-ságba merült – majd, mint az előző nap – most is térden csúszott, leha-jolt, megcsókolta a földet és közben még mindig térden, a barlang felé haladt. Fürkésző tekintetek kísérték minden mozdulatát. Többen hallot-ták, hogy közben egyre csak mondo-gatta, hogy "bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat...". Aztán mintha vala-mibe bele egyezett volna, hirtelen felállt, elindult a Gave irányába, majd megállt és visszatért a barlangba. Keresve lehajolt és kezével a nyirkos talajban kaparni kezdett. A kis mélyedésből sáros vizet merítve, félre loccsantotta. Negyedik ilyen mozdulat után, ivott a sáros vízből. Ezután a közeli fűcsomóból tépett és megette azt.
– Mi történt, mit csinál? – kérdezték sokan. Némelyek arra gondoltak, hogy megbolondult. A tömeg, amely eddig a napig lelkesedett, most meg-döbbent, megbotránkozott. A végén még  meg is ütötték és inzultálták Bernadettet.
     A nap drámaisága ellenére Ber-nadette nyugodtan magyarázta el, hogy mindezeket a bűnösökért tette. Ettől a naptól kezdve életét a bűnösökért végzett ima jellemezte. Így fejezte ki magát: ”a szegény bűnösök, a mi testvéreink”. A Szűzanya mutatott rájuk, kérve: Bűnbánat, és imádkozzon a bűnösök megtéréséért! A Hölgy aznap olyan szomorú volt, hogy Bernadette szüntelenül sírt.
     Később Bernadette elmagyarázta, hogy a jelenés alatt, mit is kért a Hölgy tőle:
"Menjek a forráshoz, igyak belőle, mosakodjak meg és egyek az ott lévő fűből. Mivel nem láttam vizet, a Gave-hoz indultam. Ő azonban ujjával jelezte, hogy a szikla tövéhez menjek. Egy kevés sáros vizet találtam ott, így háromszor is megpróbáltam kitisztítani, de negyedszerre mégis ittam belőle."
     Megkérdezték tőle, hogy mindezeket miért tette, hisz bolondnak néznek az emberek – mondták.
Ő így válaszolt: – A bűnösök megtéréséért mindent meg kell tenni, akár füvet is lehet enni!
     A barlanghoz délután visszatérők azt tapasztalták, hogy a Bernadett által feltárt forrásból egyre tisztább víz csordogált. A Jelenés, igazolta a látnokot.
     Még aznap délután, a volt Cachot fogda-lakásból a kis látnokot a császári főügyész elé kísérték. Kétségbeesett anyja és a nagybácsi kísérték el. Újra kihallgatták a lányt és arra az ígéretre próbálták rávenni, hogy nem megy többet a barlanghoz. Bernadett azonban a Hölgynek tett ígéretére hivatkozott, hogy tizenöt napon át oda fog menni.
– Azt a hölgyet nem látja senki, tehát az ígéreted nem érvényes! – fogalmazott dühösen az ügyész.
– De nekem nagyon nagy öröm, ha oda megyek! – válaszolta Bernadette.
– Az öröm, rossz tanácsadó, kislányom! Legjobb ha az iskolai nővérekre hallgatsz!
     Szó, szót követett, de minden eredmény nélkül! Lourdes látnokát sem szép szóval, sem logikus érvekkel, sem fenyegetéssel nem lehetett ígéretétől eltéríteni. Az ateista-liberális Dutour császári ügyész tehetetlen dühében, börtönnel fenyegette meg, és a kihallgatás sikertelenül ért véget. Bernadette, hazafelé édesanyjának csak ennyit mondott: – Felesleges sírnia fenyegetés miatt édesanyám, hiszen nem csináltunk semmit!
     Másnap reggel a tilalom ellenére újból kiment a barlanghoz. A több mint 600 fős tömegen áthaladva a megszokott helyére ment, letérdelt, imádkozott, elvégezte a bűnbánati gyakorlatokat a bűnösökért, de nem történt semmi. A Szűzanya nem jelent meg. A tömeg újra csalódott és sokan csak legyintenek az egészre.
Bernadette azonban megint csak önmagát vádolta: "valamit rosszul tettem!"