Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 3
A II. Vatikáni Zsinat a modern pápa elődök Jn 19,26-ra vonatkozó magyarázatát megerősíti, amikor Máriáról, a Megváltó Társáról írva a Megváltóval a kereszt tövében való együtt szenvedéséről és az őt ott felajánló szerepéről tanít a Lumen Gentium 58. részében. Mária a „Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztfáig, amelynél ott állott (vö Jn 19,25), hogy ezzel is az Isten elgondolása teljesüljön.”
Mária Isten akarata iránti engedelmességében vállalta, hogy a Megváltó Társaként együttműködjön a Kálvárián. Isten kívánta így, hogy az új Ádám oldalán ott legyen az új Éva. A zsinat az 58. részben azt tanítja továbbá, hogy Mária volt az, akinek „meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével”. A Megváltó Társa együtt szenvedett a Megváltóval, kiállva Fia mellett majdnem a halálig, a váltságdíj megfizetésének csúcspontjáig (vö Mt 10,45). „Meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai érzelmeivel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe.”
„Végül, maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva odaadta őt a tanítványnak, hogy legyen anyja: »Asszony, íme a te fiad!« (vö Jn 19,26-27).” A Megváltó Társaként „együtt szenvedett kereszten haldokló Fiával…” és „engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével egészen különleges módon közreműködött az Üdvözítő munkájában, hogy a lelkek természetfeletti élete helyreálljon.” Így jogosan jutalmazta meg a Megváltó, mielőtt elhagyta a keresztet és visszatért az Atyához, hogy legyen „anyánk ő a kegyelem rendjében.”
II. János Pál pápa termékeny módon jelenkorivá tette a „A Megváltó Társáról” szóló magisztériumi tanítást. „Benne [Máriában] a számos és gyötrő szenvedés oly láncolattá fonódik össze, hogy nemcsak rendíthetetlen hitét bizonyítja, hanem azt is elmondhatjuk róla, hogy legalább annyira hozzá is járul a mindenek megváltásához … a Kálvárián érte el tetőpontját, emberi szempontból immár nehezen elképzelhető fokon, a Boldogságos Szűz Mária szenvedése, amely Jézusé mellett, titokzatos és természetfölötti mértékben termékenynek bizonyult az egyetemes üdvösség létrejöttében. Amikor fölment a Kálváriára, amikor ott állt a Kereszt tövében a szeretett tanítvánnyal együtt, egészen sajátos mértékben részesült Fiának megváltó halálában.”
Sőt, II.János Pál Mária kálváriai „lelki keresztre feszítéséről” is beszél: „Lelkében keresztre feszítve megfeszített Fiával (vö Gal 2,20), hősies szeretettel szemlélte Fiának halálát »szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati bárány leölésébe« (Lumen Gentium, 58). Értünk beteljesíti az Atya akaratát és mindnyájunkat gyerekeként fogad Krisztus végakarata szerint: »Asszony, nézd a fiad« (Jn 19,26).” Ez valóban az asszony (egy édesanya) „lelki keresztre feszítése” volt a kereszt tövében. Ezért helyes, tekintettel legbensőségesebb együtt szenvedésére a Megváltóval a Kálvárián, hogy a Társa megkapta a lelki anyaság minden kegyelmét Isten népe számára, akiket „együtt váltott meg Krisztussal”.
Kérjük tehát a Szentatyát, hogy hirdesse ki üdvtörténetünk ötödik, Mária-dogmáját, a "Megváltó Társa" címmel. Ez talán újabb lendületet adhat – az isteni kegyelem által – a lelkek sokaságának az engesztelésre, mely reményünk szerint új fényt és világosságot eredményezhet elsötétülő világunkban!
(vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)