Kihez forduljunk Uram, hiszen Te adtál nekünk Anyát! 2
A II Vatikáni Zsinat említést tesz arról, hogy a szentatyák megkérdőjelezhetetlenül elismerték Mária kivételes, szabad akaratából a Megváltó oldalán vállalt részvételét az emberiség üdvözítésében: „Joggal gondolták tehát a szentatyák, hogy Mária nem volt merőben tétlen eszköze Istennek, hiszen szabad hittel és engedelmességgel közreműködött az emberiség üdvözítésében." Szent Iréneusz szerint, akihez hasonlóan a szentatyák is szívesen hirdetik szentbeszédeikben: »Amit Éva engedetlensége összebogozott, azt kibontotta Mária engedelmessége.«
A szentatyák mélyreható bölcsességét összegezve azt mondhatjuk, hogy amíg Évának aktív szerepe volt Ádámmal az emberiség üdvössé-gének elvesztésében (habár másodlagos és alárendelt volt Ádám szerepéhez képest), addig Mária aktívan osztozott Jézus Krisztussal az emberi-ség megváltásában (habár feladata teljes egészében másodlagos és alárendelt volt Jézus Krisztushoz képest).
Folytatva az ősatyák Éva és Mária közötti párhuzamát, Éva Co-peccatrixnak („társ-bűnösnek”) tekinthető, mert Éva volt az, aki szabadon adta a kísértés „eszközét”, a „tiltott gyümölcsöt” (vö Ter 3,6) Ádámnak a Peccatornak („bűnösnek”), akinek bűne, az emberi faj atyjaként az emberiség kegyelmi állapotának elvesztéséhez vezetett, a Peccator eredményezte az emberi faj számára a halált. Máriát hasonló módon tekinthetjük Coredemptrixnek („a Megváltó Társának”), mert Mária volt az, aki szabad akaratából a megváltás eszközét, Jézus Krisztus testét adta. Az Atya többé nem kívánja a régi törvény áldozatát, mert Szent Fia Jézus teljesítette a Legszentebb és legtökéletesebb áldozatot! „Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk” (Zsid 10,10). Ezt a testet, a megváltás Isten által tervezett eszközét, Mária, a Coredemptrix, a Megváltó Társa szabad akaratából adta a Megváltónak. Valóban azt mondhatjuk, hogy amíg Éva volt a Co-peccatrix a Peccatorral, addig Mária volt a Coredemptrix a Megváltóval.
A II. Vatikáni Zsinat, XXIII. János (1958-1962) és VI. Pál (1963-1978) vezetésével zsinati erőt és megerősítést adott a modern pápák Máriára, mint Megváltó Társára vonatkozó következetesen ismétlődő magisztériumi tanításának. „Az édesanyának ez a mély kapcsolata Fiával az üdvözítés munkájában megmutatkozik a szűzi fogantatás idejétől kezdve egészen Krisztus haláláig.” (vö. Szűz Mária a Megváltó Társa, Közvetítő és Szószóló, Bp. Pestújhelyi Plébánia 2000.)
