Tóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. köteben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás
Kedves Testvéreim! – írja Tóth Tihamér püspök. A mai ember elbizakodottságában megpróbálta darabokra törni azt a két kőtáblát, amelyre az Isten törvényei írva vannak. Eh! nincs nekem szükségem ezekre az ósdi törvényekre!...
De íme, ma egyre világosabban ébredünk annak tudatára, hogy az összetört kődarabok nemcsak kezünket sebezték véresre, hanem megingatták az emberies élet legszilárdabb alapjait is. Minél gyöngébb a tízparancsolat befolyása a modern életre, annál több emberi törvényre és rendőrre van szükségünk; de ez is eredménytelén fog maradni, és világossá válik az igazság, hogy egy Kis Katekizmus a földi élet biztonsága szempontjából többet ér egy szakasz rendőrnél.
Valaki nemrégiben kiszámította (az «America» folyóirat 1927 február 26-i szám, 457. lap), hogy az Egyesült Államokban... tudjátok, hány törvény van? Tízmillió! Tízmillió törvény! Nincs ember a világon, aki ezt egyszer életében csak végig is tudta olvasni, még talán a címüket sem; de nincs olyan ország sem a világon, ahol oly döbbenetes bűntettek, gyilkosságok, rablások volnának napirenden, mint éppen az Egyesült Államokban, ahol évenként 15.000 gyilkosság történik és évenként
négybillió dollárnyi vagyont lopnak el («America» 1927 augusztus 20., 447. lap).
Íme, Testvéreim, a világos ellentét: tízmillió törvény, tízmillió emberi parancs és szörnyű gonosztettek; – vagy: tíz rövidke mondat, az Isten tíz parancsolata, és boldog, emberies élet! (...)
A külföldi lapok nemrégiben közölték azt a szenzációs hírt, hogy a svájci kínai követ, Lu, katolikussá lett, Bern-ben leköszönt állásáról, összecsomagolta nagy csomó magas kitünteté-sét, ajándékba elküldte a pápának, ő maga pedig belépett novícius-nak a lophem-i bencé-sek (Belgium) közé. (La Croix, 1927 augusztus 18.). Ki tudja, mennyi küzdelmen, lelki vívódáson ment át a kínai követ, míg a pogányság tévelygéséből eljutott a bencés kolostor csendes boldogságába!
De végre eljutott...
Úr Isten! Mi is küzdünk, vívódunk, járjuk a meghasonlott modern élet útjait! Segíts meg, kérünk, hogy parancsaid megtartása által nemcsak a túlvilági örök életnek, hanem a mainál nyugodtabb, egyensúlyozottabb, emberiesebb földi életnek is lehessünk részeseivé. Ámen.
