Tóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. kötetben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás
Testvéreim! Eresszük meg kissé képzelőtehetségünket: Ma éjjel az emberek elhatározzák, hogy holnaptól kezdve egész pontosan betartják a tízparancsolatot. Vajon mi lenne akkor? Hajnalodik... itt is, ott is kelnek már az emberek a nyugodt éjszakai pihenésből, s csodálatos: ma nem a reggeli kávéért kiáltanak először, hanem valamennyien térdre hullnak ágyuk előtt, és rövid, meleg, felüdítő imában köszöntik az Úristent. Mindenki elvégzi imáját, – hiszen ma érvényben van a tízparancsolat!
Jön a reggeli kávé s hozzák vele a friss reggeli lapokat. De milyen furcsa! A kávé még soha ilyen ízletes nem volt; az újság lapjain meg üres foltok ásítanak, főleg ott, ahol máskor a pletykák és családi botrányok szoktak terpeszkedni. Hja, érvényben van a tízparancsolat! Csalni nem szabad s azért olyan finom, felhígítatlan a tej; és hazudni nem szabad, azért olyan üresek az újságok...
Vége a reggelizésnek. Mindenki siet a munkájára. Megy a tömérdek diák az iskolába, s mind csodálatosan jókedvű, mert nem azon jár az esze, mit fog hazudni a tanárjának, miért nem tudja a leckét – hiszen ma hazudni nem szabad –, hanem a leckét ismétli fejében, a jól megtanult leckét, hiszen ma kötelességét mindenki teljesíti!
Mennek a családapák a hivatalba. Érdekes! Ma már nyolc órakor mindenki a helyén van s a felek ügyes-bajos dolgát oly szeretettel intézik el... Ugyan mi ütött ezekbe az emberekbe!?
Mennek a munkások a gyárba; mind frissen, megelégedetten nyúl a gép, a szerszám után. Nem is merne ma köztük bárki is lazítani... Nem szidják a gyárost, a gazdagokat, az urakat... Hja, érvényben van a tízparancsolat (tisztességes fizetést kapnak)!
És elindul a gazdasszony a csarnokba bevásárolni Micsoda kényelem, micsoda biztonság! Vesz egy liter tejfölt és meg sem kóstolja; úgyis biztos, hogy ma nincs benne gipsz. Vesz paprikát és nincs benne vörös téglapor. Vesz mézet és nincs benne szirup. Vesz virslit és nincs benne (szója)-liszt. Vesz vajat és nincs benne margarin. És mikor visszaadnak a (pénzéből), meg sem olvassa! (...)
Mondjam még tovább, Testvéreim, hogy mi lesz azon a napon, amelyen egész komolyan vesszük a tízparancsolatot?
Jön haza messze útról a férj és felesége azzal az igaz örömmel repül nyakába, amit csak az egészen nyugodt lelkiismeret s a folt nélkül megőrzött házassági hűség adhat. Jön iskolából a gyermek s oly boldogság tudni a szülőknek, hogy minden szava szent igazság.
Délután éppen (politikai) nagy népgyűlés van, de a máskor dühös arccal tajtékzó s órákhosszat beszélő szónokok alig tudnak két percig is beszélni: mert ma csak az igazságot szabad mondaniuk. Mondjam még tovább? (...)
Az utcákról eltűnik a rendőr, nincs dolga: hisz ma nincs bűnös ember! Az oszlopokról leveszik a sok sikamlós hirdetést, képet és este ifjaink nyugodtan sétálhatnak a főváros utcáin: ma nem szabad senkit bűnre vinni! Kinyitják a börtönöket, – hisz nincs többé gonosztevő! Az adóhivatalban... ó, ott tolong ám a sok ember: «Kérem, tessék csak kijavítani az adóbevallásomat; a jövedelmem tulajdonképpen tízszer annyi, mint amit bevallottam...»
Ilyen lenne egy nap, amelyen komolyan megtartanék a tízparancsolatot. És ha egy napból egy hét lenne? És ha a hetekből egész élet? Micsoda földi paradicsom virágoznék ki ebben a siralom völgyében!... – Fantázia! Micsoda költői fantázia, – mondják erre. Nem, nem, Testvéreim! Ez nem fantázia, hanem az Isten akarata! Az Isten akarata, hogy tartsuk meg a tízparancsolatot és ezzel biztosítsuk a földi élet egyensúlyát.
Ó, a földi élet akkor sem lesz mennyország! Szenvedés, betegség, halál akkor is megmaradnak. De eltűnik életünkből az a tömérdek sok kín, amelynek okai egyedül mi magunk vagyunk. Eltűnik, – s akkor megint elviselhetővé lesz, megint nyugodttá lesz – mit mondjak? – megint boldoggá lesz az emberi élet! Mert ne feledjük el – Testvéreim! – hogy Krisztus Urunk nem csak azáltal Megváltónk, hogy a lelkünket megszabadította a bűntől, hanem azáltal is, hogy az emberi földi élet számára is a legmegfelelőbb polgári és szociális törvényekét adta. (folyt.)
