Tóth Tihamér püspök (1889-1939) 75 évvel ezelőtt, máig aktuális kérdésekre válaszolt szentbeszédeiben,
melyet "összegyűjtött munkái" címmel a Szent István Társulat adott ki 1940-ben. Jelen szöveganyag
"A tízparancsolat I." című XIV. kötetben jelent meg. E poszt ennek alapján készült, kissé rövidítve.
A zárójeles beszúrások a szerkesztőtől! Forrás
I. A kérdés fontossága.
A) Mielőtt azonban az egyes parancsok vizsgálatához foghatnék, az első beszédeket bizonyos tekintetben előkészítésre, bevezetésre kell fordítanom. Nevezetesen feleletet kell adnom egy kérdésre, amely – jól érzem – sok hallgatóm lelkében fölmerülhet. És ez a kérdés így hangzik: Lehet-e még a tízparancsolat fontos, életbevágó beszédtárgy a mai emberiség számára? Hiszen három és fél évezrede annak, hogy az isteni akarat törvénybe foglalta azokat a parancsokat; lehet-e a mai, gyökeresen elváltozott, teljesen más körülmények közt folyó emberi életet évezredes törvények alapján szabályozni?
Vagy – világosabban kifejezve magamat: korszerű-e még s nem elavult-e már a tízparancsolat? Mert hiszen sokan lépten-nyomon hirdetik ezt a gondolatot; vagy ha nyíltan nem is hirdetik, de aszerint élnek.
«Ne hazudj!» – követeli a tízparancsolat. Lehet ma hazugság nélkül meghalni? – kérdik sokan. Lehet ma csalafintaság nélkül átvergődni az életen?! Lehet ravaszkodás nélkül előrejutni?! Lehet körmönfont képmutatás nélkül országot kormányozni?!
«Ne lopj!» – követeli a tízparancsolat. Lehet ma megvesztegetés nélkül megélni?! Panama nélkül fényűzőén élni?! Hamisság nélkül üzletet kötni?!
«Ne paráználkodj!» – követeli a tízparancsolat. Jaj, hát lehet ma az ifjúkort tiszta élettel eltölteni?! A házasságig szeplőtelenül élni? A házasságban hűnek maradni?!... Nem, nem! – kiáltják erre sokan; ezek elavult, háromezerötszáz éves törvények! Ezek már nem köthetik a mai embert!
Nos Testvéreim, úgy érzem, hogy mielőtt a tízparancsolat részletezéséhez fognék, előbb ennek a problémának megvilágítása lesz feladatom. Melyikre?
B) Hát arra, hogy a tízparancsolat előírásai, minthogy azok valóban három és félezer esztendősek, nem elavultak-e már? Lehetnek-e azok a mai, hihetetlenül bonyolult emberi társadalomnak is irányító szabályai? Minden egyes parancsnál szeretném kiemelni, hogy a tízparancsolatot nemcsak azért kell megtartanunk, mert annak áthágása bűn Isten ellen, hanem azért is, mert annak áthágása bűn az emberi természet, a boldog földi élet, az emberi társadalom ellen is. Rá fogok mutatni arra a fontos gondolatra, hogy ha ezek a törvények régiek is, de korántsem elavultak. Hogy ezek a törvények nem is háromezer évesek, hanem hat, vagy tíz, vagy nem tudom hány évezredesek, mert olyan régiek, amilyen régi maga az emberiség. Igaz: az Úr Isten három és félévezreddel ezelőtt kodifikálta ezeket írásban a Sinai hegy kőtáblájára; de viszont évezredekkel előbb, az ember teremtésének pillanatában írta bele ezeket az emberi szív elevenébe, az emberi természet legmélyére és ezért ha még új évezredek vagy tízezredek fognak is elröppenni az emberiség feje fölött, és ha az emberiség még oly csodálatos technikai vívmányokkal fogja is teleszórni a földet, ezek a törvények, a tízparancsolat fönségesen egyszerű szavai dacolni fognak minden múlandósággal. (folyt.)