Ellentétben áll-e a hit az értelemmel?
(Az első két rész, Miroslaw Rucki írása felhasználása nyomán szerkesztve! Megjelent a Szeressétek egymást c. Katolikus magazin 8. számában. (AGAPE kiadó, ul Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Lengyelország)
Esetenként hallhattunk olyan állításokat, hogy az értelem ellentétben áll a hittel. A hitetlen emberek gyakran úgy tesznek, mintha Isten elutasítása valamiféle racionális gondolkodás eredménye lenne. Holott a "racionalitásuk" elsősorban a tagadhatatlan tények következetes elutasításában mutatkozik meg – ez pedig egyáltalán nem racionális vagy bölcs dolog.
A hit szónak a magyar nyelvben több jelentése is van. A Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, 2003) három fő és néhány további mellékjelentését sorolja fel. Elsődlegesen "olyasmiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, mégis bizonyosnak tartunk". Ilyen értelemben használja a hit szót Szent Pál azt állítva, hogy a hit annak bizonyossága, amit nem láthatunk – annak alapján –, amit láthatunk (vö. Róm 8,24-25, 2Kor 5,6-8, 1Kor 15,17-20). Szent Pál megadja a hit definícióját és azt állítja, hogy a hit az nem az értelem tagadása, hanem inkább kiegészítése. A hitbe belefoglalhatjuk mindazt, amit nem láthatunk, vagy nem tapinthatunk.
Például mindannyian elhisszük, hogy István király élt, annak ellenére, hogy egyikünk sem látta személyesen őt. Viszont, vannak történelmi feljegyzések és régészeti anyagok, melyek bizonyítják, hogy nem kitalált személyről van szó. Hasonlóképpen hiszünk sok olyan dologban, melyet a tudósok állapítottak meg. Többségünknek soha nem lesz lehetősége leellenőrizni, hogy mennyi a víz nyomása ezer méter mélyen, vagy hogy mekkora sebességgel terjed a fény a vákuumban. Ám tekintve, hogy olvastuk, tanultuk azon emberek kutatási eredményeit, akik mindezt megmérték és kiszámolták, így aztán elhisszük, mert semmi okunk arra, hogy elutasítsuk állításaikat. Annál erősebb a meggyőződésünk (vagyis a hitünk), minél elismertebb tudósról van szó (akik esetleg már rég nem is élnek). Ennek kapcsán, logikus a kérdés, hogy a történelmi Jézus szavait, tanításait a természetfelettiségről, kétségbe vonhatjuk-e? Ráadásul így vagy úgy, magunk is megtapasztalhatjuk, kikövetkeztethetjük, mint az élet egyetlen realitását!
A szerkesztő hozzáfűzése: Szinte hallom egyesek érveit, miszerint racionális istentagadásukat épp a nagy gondolkodóktól és filozófus tudósoktól merítették, talán bizony nem hihetnének-e nekik? – Nos, a válaszom: embere vagy tudósa válogatja! Vajon hihetünk-e Voltairenek, Nietzschenek vagy Marxnak? Meg kell néznünk az életüket a másik emberért vállalt áldozatkészség tekintetében, meg kell vizsgálnunk, hogy azóta is helytállóak-e a tanaik – és ami a legdöntőbb –, milyen gyümölcsöket hoztak a hirdetett elveik az emberiség történelmében!!!
(folyt.)