A jelenés befejeződése
A plébános újabb – egy, a Pontmainban hagyományos – ének-imát kezdett, a Reménység Anyját. "Óh, Reménység Anyja, óvd meg hazánkat! Imádkozzál, imádkozzál érettünk!"
Ekkor a Szűzanya ragyogóvá vált és mosolygott, majd kezét vállmagasságig emelve a szíve fölött látható kis piros keresztre mutatott, ami annyit jelentett, hogy Ő együtt szenved a kereszten függő Fiával, és Szószólónk szeretne lenni.
Épp az "Édes Jézus" ima következett, amikor a Parce Domini (kitartásunk az Úrban) résznél a Szent Szűz arca fájdalmassá vált. Megjelent egy vörös feszület, melyet mindkét kezével átölelt. Tetején egy tábla vált látható, amelyen vérrel volt írva: JÉZUS KRISZTUS
Eközben Mária mélységes fájdalma átterjedt a tömegre is. Egy csillag elvált az égboltról és meggyújtotta a Szűzanyát körülvevő négy gyertyát. A Szent Szűz szemeivel a keresztre tekintett. Amint a pap az "Ave Maria Stella"-t kezdte énekelni, a kereszt eltűnt és Mária ugyanazt a testtartást vette fel, mint kezdetben. Vállainál két kis fehér kereszt vált láthatóvá.
Amikor az atya az esti imára szólította fel az embereket, a Szűzanya alakja lassan elfátyolosodott, majd eltűnt.