A Reménység Anyja
Pontmain-ben épp buzgón imádkozták a rózsafüzért 1871. január 17-én, miközben a Barbedette család négy gyermeke este az apjukkal dolgozott a csűrben. Az egyik fia, Eugene kiszaladt az utcára, hogy megnézze a templom óráját. Fél hat volt. (Az első képen a korabeli templom, a másodikon a jelenés helye, a templomtól jobbra eső ház felett!)
A legényke amint felnézett az égre, furcsállta, hogy egy darabon nem látta a csillagokat. Ekkor hirtelen megpillantott egy csodálatosan szép Hölgyet, távolabbi szomszédjuk háza felett. A Hölgy jóságosan és gyengéden nézett a fiúra, aki sürgetve kihívta apját és testvéreit. Az apa késve jött ki és egy ragyogó háromszög alakú csillagalakzaton kívül mást nem látott.
A két fiú azonban látta a jelenést, Aki aranyszínű csillagokkal teli hosszú kék köpenyben állt, fején fekete fátyollal, melyen ragyogó aranykoronát viselt. A korona diadémra emlékeztetett, elöl kb. 20 cm magas volt és közepén, vízszintesen 5-6 mm széles vörös csík futott körbe. Ruhájának bő ujjai lazán fedték karjait. Kék cipőt viselt és kecses kezeit kissé oldalra tartotta, hasonlóan a Csodásérem ábrázoláshoz. A mosolya földöntúli édesség volt és tekintetéből kimondhatatlan gyengédség sugárzott.
Tekintve, hogy a szülők semmi meggyőzőt nem láttak, a család napirendje nem változott, úgyhogy a két fiúnak be kellett mennie vacsorázni. Természetesen gyorsan végeztek és kifutottak a házból, hogy kémleljék az eget. A gyönyörű Jelenés azonban még mindig ott állt mozdulatlanul!
A szülők is az égre tekintettek, de néhány különös fényen kívül semmit sem láttak. Szóltak a szomszédoknak is, de azok sem véltek semmit felfedezni. Jött azonban két szomszédos lányka a 9 éves Jeanne-Marie és a 11 éves Françoise, ők viszont szintén látták a csodás Hölgyet és ez az arcukon is tükröződött.