Sebestyén Péter atya teológiai dolgozata
A Karácsony nem beteljesülés, csak kezdet. Az énekek is ezen hittartalmak mélységére világítanak rá. Isten beletestesült az anyagba, felvette emberi természetünket testestől-lelkestől, hogy szerethető legyen, s hogy az ember felértékelje saját életét. Karácsony óta tudjuk, istengyermeki minőségben kell élnünk, hiszen örök életre vagyunk teremtve. Fel kellene ismernünk legalább ilyenkor a másikban az istengyermeki méltóságot, le kellene mondani rossz szokásainkról, bűnös játszmáinkról, mert Isten minőségében akarja újjáteremteni az embert. Ezért lett emberré. Karácsony attól a szeretet ünnepe, hogy ebből a kifogyhatatlan isteni szeretetből merít erőt. Nem 'csak úgy' általában a szereteté, hanem Isten szeretetének ünnepe, amit karácsonykor a maga konkrétságában, édességében, gyengédségében és szegénységében megtapasztalunk.
Ahogy Szent Pál fogalmaz, „Ő a láthatatlan Isten képmása” (Kol 1, 15). Az Atya egyszülött Fia a Szentlélek által. Nem elvont fogalmakat vagy egyetemes emberi érzéseket ünneplünk tehát, hanem a három Személyben megnyilatkozó Istent és műveit dicsőítjük Karácsonykor is, akit éppen betlehemi „születésén” értünk tetten – mondja Barsi Balázs.
A karácsonyi énekeket nem lehetne másképp hallgatni, csak, elcsendesedve, elfogódva, csodálattal és megrendülve. Ha meg énekli, még az egyszerű, tanulatlan, de józanul gondolkodó ember is megsejti bennük azt a fajta természetfölötti „bölcsességet”, amelynek teológiai erőterében őseink megtalálták helyüket az életben, akár
szántottak, akár gyermeket neveltek, akár az Istent imádták. Gondoljunk például arra: micsoda párját ritkító megérzés és találékonyság, micsoda összefüggésrendszer, bizalom és hit, tisztaság és tisztelet rejlik az olyan szövegekben, ahol az életfának 'bimbaja, bimbajának virágja' Szent Annát juttatja eszünkbe, aki Máriát, a világ Megváltójának édesanyját szülte nekünk..
(folyt. köv.) Forrás