Részletek Dr. Gerhard Bergmann könyvből
(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikk nyomán. Eredeti LINK)
6. Jézus Krisztus és Mohamed, Buddha, valamint a hinduizmus közti különbség, egyenlő a megváltás és az önmegváltás közti különbséggel.
Nemcsak az Evangélium tud az ember bűnösségéről, hanem a többi vallás is. De egyetlen vallás sem ad érvényes választ arra a kérdésre: mi lesz a bűneimmel? A bűn mindnyájunk életének borzalmas valósága. Mindenki tudja ezt, akiben felébredt a lelkiismeret. Akár elismeri az ember vétkét, akár nem – előbb-utóbb rá kell ébrednie bűnös voltára. És azután? És mert Buddha, Mohamed és a hinduizmus is ismeri a bűn valóságát, de semmit sem tud mondani arra nézve, mit tegyen az ember bűneivel, azért csak azt mondogatják: ezt kell tenned, azt kell tenned! És ennek alapján építik fel az üdvösség útját.
Náluk az üdvösség útja az önmegváltás útja. Ezen az úton hajszolják az embert, mint valami fúria, korbáccsal a kézben. „Ezt tedd! Azt tedd!” Ez az önmegváltás útja.
Jézus azonban így szól: én tettem érted valamit, és ez az üdvösség útja. „Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,45) Ez az Evangélium, azaz örömhír. Ilyen örömhírt hiába is várnánk akármelyik vallásalapító szájából, ahogy hiába várnánk tőlük helyettes elégtételt szerző cselekedetet. Ilyenre képtelenek, mert maguk is bűnösök.
Csak Isten lehet a megváltónk. Ezért a vallásalapítók csak egyet tudnak ajánlani: önmegváltást. Önmegváltás azonban a valóságban nincs. Az ember még a legjobb esetben sem tud többet tenni, mint hogy bűntelenül és hiba nélkül él, azaz úgy él, ahogy kell. De kérdem: ha februárban bűntelenül élek, ezzel még messze nem tettem jóvá januári bűneimet. Ha kifizetem a februári lakbéremet, azzal még nem rendeztem a januári bértartozásomat. Az adósság marad. És senki nem bocsáthatja meg magának a bűneit, nem engedheti el a maga adósságát. Az egyszer kimondott hazugság hazugság marad, nem lehet meg nem történtté tenni. Az elkövetett házasságtörés házasságtörés marad mindörökké. Ezért nincs önmegváltás.
Hogy fest a gyakorlatban az önmegváltásra irányuló kísérlet? Megható az a sok erőfeszítés, amelyet ennek érdekében tesznek. Nézzünk csak egyet a számtalan sok közül, valahol Ázsia szívében. Egy ember vezekelni akar és üdvösségre jutni. Messzi vidékre zarándokol, de nem vonaton, még csak nem is lovaskocsin, sőt nem is gyalog, hanem a következőképpen: teljes hosszában végigfekszik az út porában, előre nyújtja kezeit. Aztán feláll, és előre megy addig, míg a kezei a porban elértek. Ott újra lefekszik a porba, ismét előre nyújtott kezekkel. És így halad tovább méterről méterre, kilométerről kilométerre. Megindító, milyen komolyan veszik ezek az emberek bűneiket és a megváltáshoz eljuttató vezeklést. Példaadó számunkra!
Mi pedig lanyha keresztények? Lelkileg elhíztunk, közönyösök, hidegek lettünk. És ennek nem lesz jó vége, hiszen a bűnökkel magát a fölséges Istent bántjuk meg, ezért csak Ő bocsáthat meg és Ő lehajolt az emberhez Jézus Krisztusban! Ő mondja: Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket. (Mt 9,13) Krisztus Jézus tehát azért jött el erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. (vö Tim 1,15). Allah azonban csak megtorlást ismer, szeretetet nem, ezért nála nincs is megbocsátás. Innen adódik a mohamedánok óriási vallási erőfeszítése önmaguk megváltása érdekében. A buddhista nem ismer isteni megbocsátást. Ezért gyötrődik és fáradozik a megtisztulás érdekében.
Jézustól tudjuk, hogy noha Isten igazságos, de ugyanakkor Ő a Szeretet. Ezért halt meg ott az Igaz – Jézus Krisztus. Meghalt, hogy helyettesként magára vegye a bűnért járó büntetést; meghalt, hogy eleget tegyen Isten igazságosságának. Az igazság az egyik oldal, a másik a szeretet. Isten szeretetből nekünk ajándékozta Jézus elégtételt szerző áldozatát, s vele a bűnbocsánatot. Jézus Krisztus szeretetből váltott meg minket a kereszten. Kiváltott bennünket a Sátán uralma alól, a bűn és vétek hatalmából. Amire mi képtelenek vagyunk, azt Ő megtette. Ez a megváltás.
7. Buddha, Mohamed és valamennyi vallásalapító meghalt. Krisztus azonban feltámadott és él. Jézus feltámadása pecsételi meg életét és munkáját. Jézus feltámadása a kereszten való megváltó tettének koronája. Jézus feltámadása teszi hatékonnyá számunkra a megváltás művét. Jézus feltámadása nélkül az Evangélium nem lenne Evangélium.
Jézus Krisztus azonban él, és itt van közöttünk. Jézus Krisztus – minden vallásalapítótól eltérően – így szólt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Jézus feltámadott és él, és ezért igaz és mindörökre igaz marad: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnek.” (ApCsel 4,12)
Az iszlám, a hinduizmus és buddhizmus szigorú törvényvallások, melyek igája alatt az ember csak nyögni és sóhajtozni tud. Az Evangélium azonban Isten kijelentése Jézus Krisztusban.
Következtetések
1. Mivel Isten nem jelenti ki magát ellentétes módon, és döntő a kijelentés igazság-jellege, nem lehet tehát a kereszténység, a hinduizmus, a buddhizmus és az iszlám egyaránt igaz.
2. Mivel Jézus Krisztusban Isten valóságosan kijelentette önmagát, ezért Jézus Krisztus és az Ő Evangéliuma hivatott arra, hogy megadja az ember és a világ szellemi alapját.
3. Jézus Krisztus egész üdvözítő és megváltó művével, valamint igéjével: „Menjetek el az egész világra…” (Mk 16,15) egyetemességet igényel. Krisztusban való hitünk nem szorítkozhat csupán szellemi belátásra, hanem a Keresztségben elkötelezi a embert az evangelizálásra. Ezért mindenkinek ki kell vennie a részét Jézus Krisztus szándékának megvalósításában.
4. A hinduizmus, buddhizmus és az iszlám emberekből kiinduló tanok, ezért gyámoltalan minden kísérlet a világ végső dolgainak megfejtésére, magyarázására. Mind a három – bár egymással nem egységesek – alapjában véve törvényvallás, mely nem ismeri a kegyelem, az irgalom és megváltás fogalmát. Az élet forrására, mibenlétére és végcéljára, egyedül Jézus Krisztus tanítása, az Ő Evangéliuma adhatja meg.
5. A vallások bizonyos meghatározott kultúrák talaján nőttek ki, melyekhez messzemenően kötve vannak. Krisztus Evangéliuma azonban nincs egy bizonyos kultúrához kötve. Minden életformát és kultúrát magába ölel.
Végső következtetés tehát: Jézus Krisztus Evangéliuma, mind kijelentés-jellegénél, mind pedig tiszta és világos üzeneténél fogva, minden emberi társadalom és kultúra számára egyetemes életelvnek és formáló erőnek bizonyul, az egyén számára pedig személyes öntudatot ad.
