A történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást!
Az események körülményei
A második világháború után Szicíliában szociális nyomor és munkanélküliség volt. Az Istennel csupán "népszokás" szinten kapcsolatot tartó emberekre az erkölcsi lazaság volt jellemző. _1.jpg)
A város Santa Lucia negyedében, a Via degli Orti di San Giorgo 11-es számú, kis földszintes házában egy fiatal házaspár húzta meg magát, Angelo Jannuso és felesége, Antonietta Guisto. Ők sem voltak vallásosak, de Máriát tisztelték. Rokonuktól nászajándékba egy értéktelennek látszó, 28x23 cm-es domborművet kaptak, amely egy 38x34 cm-es üveglemezre volt felcsavarozva. A képet ágyuk fölé akasztották. A fiatalasszony áldott állapota idején, igen súlyos terhességi toxémiában szenvedett, mely időszakos látásvesztéssel is járt.
1953. augusztus 29-én, szombaton éjjel olyan heves rohamai voltak, mint még azelőtt soha. Antonietta teljesen kimerült, nem látott és talpra sem tudott állni. Férje, Angelo az át nem aludt éjszaka után aggodalmak közt indult reggel munkába, s útközben zúgolódva vádolta a Madonnát, hogy miért nem segít a feleségén, ha már a képét kifüggesztették szobájuk falára.
Antonietta reggel újabb rohamoktól tartva, az ágyán fekve könyörgött gyógyulásért a Szent Szűzhöz. A beteg egyszerre csak visszanyerte látását, sőt rosszulléte is elmúlt. Alig ocsúdott fel örömteli csodálkozásából, amikor észrevette, hogy vízcseppek hullanak az arcára. Keresni kezdte a magyarázatot s meglátta, hogy az ágya fölött könnyezik a Mária-dombormű. Döbbenten kiáltotta: ,,Sír a Madonna!'' Csakhamar összegyűltek a szomszédok, akik a lakásban első tanúi lehettek a természetfölötti eseménynek.
Egy-egy szobor vagy kép könnyezése nem csupán szenzáció és nem is spontán esemény, hanem konkrét figyelmeztetéssel bír, valamely nagy ‒ az üdvösséget is veszélyeztető ‒ tragédia elkerülésére!
(folyt.)
