Mire szólíthatnak fel a hamis üzenetek?
Az, hogy valamely hamis üzenet az előző posztban említett hasonló vagy sokkal bensőségesebb imára-, hitéletre intő kitételeket tartalmaz – olykor igen megnyerő módon –, nem jelenti azt, hogy az állítólagos üzenetek egyszerre csak – amikor már számtalan követője van –, nem fog-e valami lélekromboló, vagy az egyházat megosztó programmal előhozakodni! Tehát mindenféle magánkinyilatkoztatást kizárólag befejezett egészükben, gyümölcseikben, és a közlő személy erkölcsi magatartásán keresztül ítélhetjük meg. Ennél fogva, semmiképp sem ajánlatos nyomban követni csupán azért, mert az üzenetek szépek és evangéliuminak tűnő igazságokat hirdetnek! Ez épp oly felületesség lenne, mintha egy „cukrosbácsit” az általa kínált cukorka finomságán vagy kedves modorán keresztül, nem pedig a feltételezett végső szándékain óvatoskodva ítélnénk meg!
Miként az Írás mondja: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. (Mt 7,15) Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük {Dán 2,28}; de ez még nem a vég. Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. (Lk 21,8-11)
Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek ('Kor 16, 13) miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. (2Pt 3,17) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1Pt 5,8)
A fentiek kapcsán sokan kifogással élnek, miszerint az egyházilag jóváhagyott üzenetek is voltak valamikor „még el nem fogadottak”! És ha nem lettek volna érdeklődő követőik, talán az Egyház sem foglalkozott volna velük érdemben! – Bizony igaz! – Ám ne feledjük, hogy a lourdesi, a fatimai vagy a Szeretetláng üzenetek olyan korban bontakoztak ki, amikor komoly veszélynek voltak kitéve úgy a látnokok, mint az ezzel apostolkodók, miként az egész ügy is! Ez abban a korban, már önmagában visszatartó tényező volt a nem égi indíttatású látnokocskák számára. A valódi üzenetek alanyai a börtönt is vállalták Isten ügyéért! De ma...? Ezerszerte nagyobb a tévedés veszélye!
Tény, hogy ami Istentől való, azt viszont nem lehetett semmivé tenni! (Ez természetesen érvényes az esetleges mai üzenetekre is!) Egyébként az említett nagy és világméretű magánkinyilatkoztatások megjelenésével a saját idejükben nem volt párhuzamosan ilyen számon-tarthatatlan üzenet-dömping! Ezek a mai kor médialehetőségeinek és a liberális szabadosságnak a termékei és épp ez az, ami fokozott óvatosságra inthet bennünket! Ne feledjük, hogy a sátán, megpróbál az egyházon belülről bomlasztani! Ez is a mai kor kísértése! (Megfigyelhetjük, hogy a hamis irányt képviselő "apostolkodók", mindenféle rózsafüzért és újabbnál-újabb csodás imákat ajánlanak akár 33-szor is (szebbnél-szebb ígéretekkel), csak a rendes – a pápák és a szentek által ajánlott és búcsúkkal ellátott – szentolvasót nem!)
Súlyos ismerethiányra vall az a feltevés, hogy Jézus majdan felróhatja, amiért nem hallgattunk "prófétái" figyelmeztető szavára! Nos, a tévedés abban áll, hogy „sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk..." (Zsid 1,1-2) Ebből következik, hogy az Újszövetség emberének csakis az Evangélium követendő és ennek elhanyagolása súlyos bűn, nem pedig az épp aktuális látnok szózatainak figyelmen kívül hagyása! Mert jegyezzük meg, egy-egy prófécia és lelki intés teljesítése kizárólag csak a kiváltságolt személyre nézve kötelező, az is gyóntatója beleegyezése mellett! Az egyházilag jóváhagyott magánkinyilatkoztatások is csupán ajánlottak, de követésük és kéréseik megvalósítása nem kötelező, jóllehet a bensőséges lelki élet kialakításában komoly szerepet játszhatnak, úgy az egyének mint a közösségek hitéletében!
P. Congar szerint a magánkinyilatkoztatásoknak, „még egyházi jóváhagyással sincs olyan tekintélyük, mint a nyilvános kinyilatkoztatásnak”, amely persze végleg lezárult az utolsó apostol halálával!
(folyt!)