A pápák ajánlásai 15
Talán olyan is van, aki attól fél, hogy hangsúlyozott máriás jellege miatt a rózsafüzér kevésbé ökumenikus. Valójában a rózsafüzér Isten Anyja tiszteletének azt a tiszta formáját képviseli, melyet a Zsinat hangsúlyozott: a keresztény hit krisztológiai központjára irányuló kultusz, oly módon, hogy „amikor az Anyát tiszteljük, a kellő módon ismerjük meg, szeretjük és dicsőítjük a Fiút”. Ha megfelelő módon fedezzük föl újra, a rózsafüzér segítség és nem akadály az ökumenizmus útján!
Amikor a tanítványok arra kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, Jézus megtanította nekik a szép «Miatyánk» kezdetű imádságot, mikor így szólt: «Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!» (Lk 11,2). Az Úr azt parancsolta, hogy így imádkozzunk, s nem tette hozzá, hogy bizonyos idő eltelte után találjunk ki egy új imádságot, mert ez addigra elavult és monoton lesz.
Amikor a szerelmesek találkoznak, órákig ugyanazt ismételgetik: «szeretlek!». A Szeretet hiányzik azokból, akik azt állítják, hogy a rózsafüzér unalmas, mert semminek sincs értéke, ha nem szeretetből tesszük. Ezért a Katekizmus azt tanítja, hogy a Tízparancsolat összefoglalható egy parancsolatban, vagyis hogy szeressük Istent mindenek felett és embertársainkat, ahogy saját magunkat.
Akik naponta imádkozzák a rózsafüzért, olyanok, mint a gyermekek, akik mindennap találnak időt arra, hogy odamenjenek édesapjukhoz, hogy vele legyenek, kimutassák hálájukat, szolgáljanak neki, meghallgassák tanácsait és áldását fogadják. így áramlik a szeretet a gyermektől az apa felé és az apától a gyermek felé, kölcsönös odaadásban.