SZERETETBŐL
Ezzel az áhítattal érdemeinket is Szűz Mária kezébe tesszük le, de csak azért, hogy azokat megőrizze, gyarapítsa és szépítse.
Ha Szűz Máriának tett felajánlásunk után, a tisztítótűzben szenvedő valamely léleknek könnyebbülést akarunk szerezni, rokonainknak, jó barátainknak, vagy egy bűnösnek a megtérést szeretnénk kieszközölni önmegtagadásaink és áldozataink által, úgy Szűz Máriát kell alázatosan kérnünk és meg kell elégednünk azzal, amit Ő határoz! Meg lehetünk győződve róla, hogy jó cselekedeteink érdemét egész biztosan Isten nagyobb dicsőségére fordítja, mert hisz ugyanaz a kéz rendelkezik fölötte, amelyet maga Isten használ fel, mikor kegyelmeit és adományait nekünk juttatja.
Az imént mondottam, hogy ez az áhítat abban áll, hogy magunkat rabszolgai minőségben Szűz Mária átadjuk, ami talán egyeseknek keményen hangzik! De meg kell gondolnunk, hogy a rabszolgaságnak három neme van. Először is van a természetes rabszolgaság; eszerint minden ember és teremtmény, a jó és a rossz, ebben az értelemben Istennek a rabszolgája.
Második neme a rabszolgaságnak a kényszerrabszolgaság; melybe az egyén szabad akarata ellenére, szerencsétlen sorsának következményeként kerül.
Harmadik neme, mikor a rabszolgaság szeretetből és szabad elhatározásból fakad és ez az, melyre én gondolok! Ebben magunkat Istennek szenteljük Szűz Mária által a legtökéletesebb módon, amennyire csak lehetséges, hogy Teremtőjének valaki önmagát átadja. A megértés kedvéért, meg kell még jegyeznünk, hogy a szolga és rabszolga között nagy a különbség. A szolga bért követel szolgálatáért, melyről a rabszolgának le kell mondania. A szolgának lehetősége van, hogy urát
elhagyja vagy csak egy adott ideig szolgáljon neki, de a rabszolga sohasem hagyhatja el urát, örökre hozzá van kötve!
A szolgával szemben nem rendelkezik az úr élet-halál fölötti jogokkal, míg a rabszolga egész személyével uráé. Ebből könnyen kivehető, hogy a rabszolga teljesen urától függ oly módon, amilyen módon csak Teremtőjével szemben kötelezheti el magát az ember. Ezért keresztényeknél sohasem lehettek ilyen értelemben rabszolgák, csak a pogányoknál és a bálványimádóknál van szokásban az ily fajta rabszolgaság. De boldog és ezerszer boldog az, aki nagylelkűségében szeretetből rabszolgájává teszi magát Jézusnak és Máriának, miután a keresztség által a sátán, zsarnoki rabszolgaságát levetette!
