Észérvek vagy átimádkozás! Ráció vagy intuíció?
A kérdés akkor végletes, ha az emberek a szellemi-lelki vonatkozású döntéseiket is teljesen a világi szempontok szerint hozzák meg! Márpedig, ha földi logika ítéli meg a természetfölöttit, akkor ott nem csak ellentmondás állhat fenn, de gyakran a biztos kudarc is! Ezért mondta Jézus: "Az én országom nem e világból való." Ebből egyenesen az is következik, hogy a Krisztus által alapított Római Katolikus Anyaszentegyház sem e világból való! Így reménnyel és okkal elvárható, hogy vezetőink többet adjanak a benső, lelki intuíciókra!
Kétféle hozzáállást példázok.
1) 1929 évben történhetett, amikor Erzsébet, 16 évesen hajléktalan árvaként élt a fővárosban. Mindig az Urat szerette volna szolgálni és úgy érezte, hogy missziós hivatása van. Öt különböző szerzetesrendbe is jelentkezett, ám mindenhol azonnal elutasították a szegénysége miatt. Akadt azonban egy hatodik rendház is ahol, cseppet sem csodálkoztak a kérésén, hanem a főnökasszony betessékelte a kérelmezőt a kápolnájukba és türelmét kérte, amíg megkérdezi az Úr Jézust a hivatása felől. Amiként Erzsébet később elmesélte, ez a hozzáállás teljesen megdöbbentette. Nem az, hogy valaki kérdést intéz az Úrhoz, hanem az, hogy miként kapja meg a választ!
És a jövőbe mutató válasz megvolt Erzsébet számára, mely ugyan elkeserítette, miszerint az ő hivatása más és nagyobb lesz, melyet teljes lelki odaadással kell majd teljesítenie! Nos, ez az Erzsébet lett 32 év múlva a Szeretetláng lelkiség egyedüli kiváltságoltja.
(Lásd: életrajz )
2) 1940-ben 2/ 2Natália nővér, azzal a kéréssel fordult Dr. Serédi Jusztinián hercegprímáshoz, hogy engedélyezze a Világ Királynője Engesztelő Kápolna megépítését a budapesti Normafánál. A nővér elmondta, hogy a Szent Szűz ígérete szerint, a kápolna elkészülte esetén, Magyarország mentesül a háború borzalmaitól (amiként Portugáliával megtörtént). Az építkezés költségeit az engesztelő hívek adományai fedezték volna, ám a magyar egyház feje, így válaszolt: "ott se egyházközség, se hívek nincsenek, így semmi sem indokolja egy kápolna építését, különösen nem a mai helyzetben". Ezzel felülkerekedett az értelmi ráció az ima-intuíció fölé. És valóban akkor úgy nézett ki, hogy hazánk kimaradhat a háborúból. Aztán a prímás négy év múltán meggondolta magát, ám a késedelmességnek meg volt az ára. Annak ellenére, hogy 1942-ben társaság alakult a kápolna felépítésére, az ügy – mint említettem – csak 1944 végén kapott jóváhagyást. Az alapkövet le is tették, de az 1945-ös bombázások miatt le kellett állítani az építkezést. Serédi Jusztinián az óvóhelyen halt meg 1945 tavaszán, mert az inzulinját már nem tudták beszerezni a háborús körülmények között. Az új prímás Mindszenty József kivizsgáltatta a Natália-féle magánkinyilatkoztatást és kedvező döntést hozott. 1947-ben újra elkezdték az Engesztelő Kápolna felépítését, ám akkorra a kommunisták térnyerése miatt már nem folytathatták! Az Államvédelmi Hatóság a köveket elhordatta, az alapokat leromboltatta és helyenként 2 méteres földdel töltette fel a Kápolna építésének egész terepét! Sőt, ha képesek lettek volna, az egész magyar nemzetet is elplanírozták volna, a Kárpát-medencéből, a Kápolna alapjaival együtt!
