Ki tehet róla, ha sokakat rászednek és beetetnek?
Aggodalommal tölthet el hogyha arra gondolunk, ha majdan az Úr visszatér, talál-e még hitet a ránk bízottak között?! (vö. Lk 18,8) Az is gondolkodóba ejthet, hogy vajon a megtévesztő szellem mivel képes majd, emberiség nagyságrendben megritkítani a hitet, és kiket terhel ezért a felelősség? 
Az ördög már régóta nem azt sulykolja, hogy "nincs Isten", hiszen erre sokan már rutinból rávágják, hogy "de igenis létezik"! És bizonyára azt sem fogja állítani a fehérről, hogy az fekete, hanem azt szajkózza, hogy "fehér, de nem elég fehér"!
És lám-lám mára megtapasztalhatjuk, hogy a rejtekből "nagy figyelmeztető" a gonosz lett, és nem kevesebbel csalja lépre a lelkeket, minthogy "itt van a 'Jézusotok', gyertek és hódoljatok Neki"! Bizony-bizony, ennek veszélyére figyelmeztet Szent Pál: "lesz idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, (...) elfordítják fülüket az igazságtól és átadják magukat a meséknek". (2Tim 4,3-5) A sátán támasztott is magának tanítókat száz számra, meg is fizeti őket és "nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket" (2Pét 2,3), a balga hívek meg csak ámulva-bámulva követik a "többlet-tudást" hirdetőket! És ezek a "sugalmazott tanítók" nem kevesebbet hirdetnek, minthogy Krisztus Egyháza ‒ nem eléggé krisztusi és komoly reformokra szorul!
»Bizonyos körök állandóan támadják a római katolikus tanítást és az egyház döntéseit gyakran megcsontosodottnak, elavultnak mondják, döntéseit középkorinak, elítélendőnek állítják be és gúnyolják. Ezek a kritikák bizonyos oldalakról tudatosan jönnek, másrészt azoknak a szájából származnak, akik nem ismerik az Evangélium igazságát, vagy már nem is akarják megismerni.
Vannak emberek, köztük papok is, akiknek olyan a hozzáállása, hogy az Evangélium igazságait profán világi bölcsességgel ítélik meg, vagy akiknek gondolkozása valamiféle racionalizmussal kevert, miközben észre sem veszik, hogy mennyire eltávolodtak az Egyháztól és az Evangéliumtól. Aki pedig a Szentírást félre értelmezi, az Krisztust sem ismeri.« (vö. Paul Josef Jakobius: Utolsó harc a fény és a sötétség között; Marana Tha 2012)
Sajnos oda jutottunk, hogy ma már az evangéliumi Üdvözítő Jézus csodáit sokan merő szimbolikának tartják, hiszen tanult ismereteik szerint teljes fizikai lehetetlenségről tanúskodnak!
Ez a – "minden csak szimbolikus", vagy "ma már nem aktuális", sőt "ma sok mindennek komoly gazdasági feltételei vannak" – megítélés, sok mindent megmagyaráz még a doktori címmel bírók hozzáállását is...
(folyt. köv)
