Már-már hallom a rákérdezést "Hogy akkor mi a szerelem"? Nos, a szerelem a másik nem, egy tagja iránti, akarattól független lelki megnyilvánulás. Nem azonos a testi vággyal de még a szeretet puszta fogalmával sem – jóllehet –, enélkül meg sem nyilvánulhat! Az igazi szerelem, maga az élet – olyannyira –, hogy nem evilágból való, hanem paradicsomi örökségünk Istentől, ezért van mindenkiben az "örökké" érzése. Nem szabadna tehát "A MOST" felelőtlenségében élni, hanem a megfontoltság és a másik érdekének állandó figyelembevételével kellene kapcsolatainkat értékelni és felépíteni. Tehát tisztességtelen az a férfi, aki "udvarlás" vagy a "szerelmetes ingyen enyelgés" címén évekig feltartja szerencsétlen partnerét, holott eleve tudja, hogy nem kívánja hozzá kötni 
az életét! A "parkolópályán" tartás különösen a nőnek okoz nagy kárt, mert a gyermekáldás szempontjából kifuthat a biológiai időből! FÉRFIAK! Isten számon kéri a szeretet "imitálását"! A férfiasság nem a gyors hódításban, hanem a kitartó önuralomban mutatkozna meg! Merthogy a férfiasság: szelíd erő, türelem, gyengédség, tudatos atyaság, hűség és hazaszeretet.
És bizony ekként határozható meg az IGAZI FÉRFI! A nő és a férfi tehát jobban teszi, ha vigyáz a lelkére, a jó hírére, mert a mulandó sminken, szép ruhákon és bicepszeken kívül, valójában ez erkölcsi tartás az egyetlen értékük, mely a boldog házasság és családanyaság, a hivatás és önmegvalósítás záloga! Erre mondja a népi bölcselet, hogy a boldogságért, érdemes felvállalni az átmeneti boldogtalanságot is! Ne legyünk tehát türelmetlenek!
Visszatérve a férfiakra! Nos, az öntelt férfi: erős akarat, gyenge lelkiismerettel, melynek következményeként persze a legkevésbé sem lehet eredményesen küzdeni a Gonosz ellen, hiszen önmaga válhat azzá! Végül a kapcsolataiban is lelkiismeretlenné (gonoszkodóvá) válik és bármennyire gyűjtögeti a "boldognak vélt pillanatokat" ez SOHA nem vezeti a teljes boldogságra, annál inkább a kiábrándultságra és lelkének vesztére! Ez pedig már nem elhanyagolható kérdés! E tekintetben a NEMEK nagyon is felelősek egymásért, jóllehet ez volt a helyzet Ádám és Éva esetében is, akik sajnos kölcsönös mulasztást követtek el, mert már akkor jobban oda kellett volna figyelni EGYMÁSRA!!! (folyt!)
